Sport, élet, egészség, család, munka, tech

FINISHER blog

FINISHER blog

29. Wizz Air Félmaraton

2014. szeptember 16. - ironman

Valamivel több mint öt hónappal ezelőtt ismertem meg Dominikát. A sport szele fújta össze sorsunkat. Eldöntötte, hogy futni szeretne és nekem ebben volt tapasztalatom. Egészen addig csak egy lány volt az Instagramon. Akkor még nem találkoztunk személyesen. Minden úgy indult, hogy egyik kerékpáros edzésemen eltekertem a 45km messze lévő kis községbe, ahol futótechnikai megbeszélést tartottunk. 

Azóta boldogítjuk egymást, és segítem, támogatom a futásban, figyelek rá, óvom Őt. Így alakult, hogy végül eljutott élete első félmaraton célkapujába. Számára a 29. Wizz Air Félmaraton valaminek a kezdete lett, az, hogy pontosan minek, az majd a következő évek alatt kiderül. Mindenesetre már regisztráltunk a 11. Balaton Félmaratonra, ami november 15-én lesz. 

10612882_734518336625160_5481147077460194909_n.jpg
Már a kezdetekkor eldöntöttük, hogy én is indulok vele, és végig fogom kísérni a célig. Szeretem, amikor minden úgy alakul, ahogy eldöntjük. Reggel már nagy volt az izgalom, és gigantikus méretű csoki várt ránk, amennyiben célbaérünk. Nagy volt a nyomás :) Az 5. rajtzónából indultunk, a cél az volt, hogy beérjünk a célba. Lassú kezdés volt a terv, de még így is elég erős tempóban indult, pedig igyekeztem visszafogni, de ez a tempó nekem is szokatlan, magamon is uralkodnom kellett sokszor, és még Dominikára is figyelni. Igyekeztem jó tanácsokat adni, minden frissítőnél szerintem jól frissített. Mindenhol ivott vizet, csak a féltáv után javasoltam, hogy már banánt is vegyen magához, a szőlőcukor pedig opcionális volt, de jól esett. A Nyugatinál pedig tervszerűen kerestük a kólát, és csak azt, mást már nem. Innentől már csak a cél várt minket. Ez az utolsó 3km volt élete legnehezebb 3 kilómétere szerintem, de nagyon ügyesen kitartott, mert ezek voltak a leggyorsabbak, így sorban: 6:24(19),  6:15(20),, 6:09 (21).

ppic_29_WizzAir_Felmaraton_Befuto_4733.jpg

Azt gondolom, hogy aki az utolsó 3km-en még tud km-ről km-re gyorsulni, megfelelően osztotta be az erejét, és első félmaratonon ez nagyon dicséretes, még akkor is, ha kis segítséggel tette. Minden tiszteletem a páromé, nagyon büszke vagyok!

ppic_Wizz_Air_Budapest_Felmaraton2014_utvonal_4138.jpg

A magam részéről pedig, élveztem nagyon a versenyt, bár nekem ez most nem adta meg azt, amit egy versenytől kaphatok. Teljesen máshogy kellett a rajtvonalhoz állnom, ez is egyfajta kihívás. Kikapcsolni a versenyszellemet, és csak élvezni a város képét, a hangulatot, a tömeget. Az utolsó 3km számomra is nehéz volt, fájt picit látni, hogy küzd a kedvesem, de tudtam, hogy ez egy ilyen melós verseny lesz neki, és ezzel jár. Az útvonal jó volt, a látvány tetszett, magamba szívtam a várost, élveztük, hogy csak a miénk (futóké) a belváros, és a frissítések is teljesen rendben voltak. A szervezés kifogástalan volt onnan nézve, ahol mi futottunk. Szerintem jövőre is el fogunk indulni ezen, ha másért nem is, a feeling miatt.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://finisher.blog.hu/api/trackback/id/tr306703961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása