Sport, élet, egészség, család, munka, tech

FINISHER blog

Koncentráció

2015. február 06. - ironman

Ma reggel, ébredés után belenéztem a tükörbe, ami a nappaliban van, és elégedett voltam. Láttam a derekam oldalán tapadó izmokat, a hasam lapos volt és izmos, és egy pillanatra láttam magam előtt azt az embert, amilyenné a sport által szeretnék válni.

A reggeleim nem ritkán ilyenek. Ilyenkor lelkessé válok, és tele leszek tettvággyal. Azonban, amint bemegyek dolgozni, és telik a nap, és látom a körülöttem lévő világot, hallom, érzékelem és felfogom... bár ne tenném. Elveszi mindazt, amit a reggeli, ébredés utáni magányban töltött nyugalom ad. Elveszi a lelkesedés egy részét, és elveszi a képet, amit láttam. 

Nem véletlen az, hogy olyan keveset foglalkozom a világgal, nem érdekelnek mások örömei és nyomorai sem. Csak azokkal foglalkozom, akik elég közel állnak hozzám, mert nincs igényem mindenkivel jóban lenni, sem kapcsolatot tartani. Nem jó hozzáállás ez az üzleti világban, az anyagias világban, amibe születtem, mert ott ezt úgy nevezik: kapcsolati háló. Egykor még fontosnak tartottam, ma már nem. Hogy miért nem, azt megtartom magamnak.

Sportnál maradva, a fentiek mind igazak erre a területre is. Sokaknak fontos a csapat, a közösség, hogy tartozzanak valahová. Együtt szeretnek edzeni, de ha valamiért nem sikerül, akkor is mindent elkövetnek (nem mindenki, de sokan), hogy ne lehessenek önmagukkal és például zenét hallgatnak. Ráadásul milyen zenét? Miről szól? Mivel táplálja az elmét? van értelme, haszna? Fel sem fogom, miért olyan hihetetlen, hogy egyedül szeretek edzeni. Amikor fociztam, jó volt a csapat, amikor karatéztam, jó volt a csapat, de akkor még gyerek voltam, kerestem önmagam, tartozni akartam valahová. Most a sport az, ahol végre magammal lehetek, és ahol odafigyelhetek magamra, simogathatom magam, elrendezhetem a problémáimat. Nem hiszem, hogy tévedek abban, amikor azt mondom, hogy nincs koncentráltabb és hatékonyabb edzésmódszere a testnek és a szellemnek, mint az egyedül végzett edzés. Függetlenül attól, hogy futás, kerékpár, talajgyakorlatok. Amikor csapatban kellett edzenem, akkor is mindig igyekeztem picit leválni, elkülönülni, és egyedül lenni, mert úgy jó. Mindenki találja meg, mi a jó neki. 

Minden külső tényező megzavarja a koncentrációt, a gondolatok szétforgácsolódnak, ésimg_20121111_143345.jpg az edzés csupán egy fizikai síkon elvégzett munka lesz. Nagyon egyszerű példát tudok mondani. Sokan vannak, akik nem futnak vagy kerékpároznak jobban nálam, pedig sokkal-sokkal többet edzenek. Mondhatni, egy lusta disznó vagyok, beismerem. De amikor kőkeményen edzettem, ám fejben nem voltam teljesen rendben, akkor sem javult a teljesítményem hangyafaroknyit sem. 

Ez a világ, amiben élünk szétforgácsol. Jóformán senki sem ért igazán semmihez, de mindenki mindenhez egy kicsit. Nagyjából így végzik az edzéseket is sokan. Az fizikai munkának szoros kapcsolatban kell állnia a célzott, irányított gondolatokkal, amikor a célra gondolsz, a sikerre gondolsz, arra, amiért csinálod azt, amit csinálsz.

 

Akik ismernek, már tudják (és nem szeretik), hogy soha nem csinálok semmit, amihez nincs kedvem. Miért? Mert nem fogok tudni megfelelően fejben is rákoncentrálni, úgy pedig az egész nem ér semmit. Azt hiszed, de? Nem, biztos, hogy nem. Szerintem (!!), ha egy nap, nincs kedved edzeni, többet érsz azzal, ha kihagyod az edzést, és azzal foglalkozol, hogy az elméd rendbe tedd, felkészítsd és felpörgesd újra.

A bejegyzés trackback címe:

https://finisher.blog.hu/api/trackback/id/tr577146617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Agytagito 2015.02.18. 21:38:52

Eddig azt hittem, hogy velem van a baj, hogy egyedül edzek és szeretem.Ezek szerint vannak ezzel mások is így.
Jóban vagyok magammal, így nem vagyok soha egyedül.

ironman · http://finisher.blog.hu/ 2015.02.18. 21:47:25

@Agytagito: semmilyen értelemben sem vagy egyedül :)