Sport, élet, egészség, család, munka, tech

FINISHER blog

Görögországi nyaralás vs. edzések

2015. augusztus 06. - ironman

11695973_493917664104883_7801641811805479849_n.jpgNem tudom elképzelni azt, hogy elutazom egy új helyre, másik országba, tele csodálatos helyszínekkel, szagokkal, látvánnyal, és mindezt ne használjam ki a sportolásra is. Hónapokkal a nyaralásunk előtt megbeszéltem a párommal, hogy mire számítson :) Nem volt elragadtatva, de végül nagyon jól oldottuk meg, igazi, hasznos komprumisszum született. Mivel engem kidobott az ágy reggel 6-6:20-kor, bőven volt időm lemenni az apartman elé a tengerpartra melegíteni, levideózni a napfelkeltét és elindulni egy rövid, általában 5-8km-es, de szintes kocogásra. Mire visszaértem, a barátnőm még csak nem is ébredezett, így minden futás után úszni is volt időm :) Igyekeztem a lehetőségeimhez képest a legtöbbet ezekből a reggeli lehetőségekből. 

Nagyon érdekes, hogy milyen könnyedén keltem fel reggelente. Itthon ki kell robbantani az ágyból még reggel 8-kor is, ott pedig volt, hogy 6:20-kor már lent toporogtam a homokban. Sokat gondolkoztam ezen, hogy jó lenne bevezetni a kora reggeli futást itthon is, de egyszerűen nem megy. Pedig ott ez nagyon jól kialakult. Minden este 6-7 körül elálmosodtam, ez szolgáltatta a remek indokot, hogy beüljünk egy nagyon finom kv-ra, amiből aztán szintén napi rutin lett azonnal.

11800171_494032777426705_5173209125221451829_n.jpg

Mondhatja bárki, hogy nem tudok ellazulni és pihenni, de azt kell monjam, hogy ha nem futhatok, úszhatok itt, akkor számomra ez a nyaralás inkább csak nyűg és a túlélésért harcolok. Mindenkinek más érdekes, más a poén, mást tud élvezni. Szellemileg teljességgel kiürültem, tökéletes nirvana minden reggel. 

11825181_493707994125850_7802349006058283056_n.jpg

 

Első reggel

Lekanyarodva a főutcáról jobbra a kikötőnél, jött az első emelkedő, rajta tábla: 10%. Örültem, szeretem, ha van kihívás. Meglepően könnyedén felfutottam, örültem magamnak és haladtam tovább a lankás úton. Az első lehetőségnél jobbra egy emelkedő csalogatot. Jól láthatóan sokkal keményebb, mint az előző 10%-os. Erre már ki sem merték írni az emelkedőését. Talán azért, mert a gyenge minőségű út biztosan nem nagy forgalmat bonyolít, ergo, minek. A térképen ez az emelkedő a balra kinyúló rész. A kilátás onnan, csodás volt. 

 

 

Második reggel

Másnap is megvártam a napfelkeltét a parton, és tovább futottam a főút másik irányába, majd az 50m magas sziklára másztam fel fotózni. Nagyrészt lépcső vezetett fel, de semmit nem vett el az élvezeti faktorból. A kabócát annál inkább, amikor jobb kép reményében helyezkedtem fent a fák között, a frászt hozták rám. Lehet, hogy kölcsönös volt, hiszen egyszerre repült fel kb 20, amikor arra csörtettem. 

 

 

Harmadik reggel pihenőt tartottam :)

Negyedik reggel

Ezen a kései reggel futottam a legtöbb szintet. egyrészt azért, mert imádom, másrészt azért, mert kíváncsi voltam, hogy milyen 32-34 fokban itt futni. Megkaptam amit akartam és annyira jó volt, hogy sose akartam volna visszaérni a szállásra. Imádtam, ahogy a forró nap égeti a hátam fölfele menet, ahogy szedem a levegőt, enyre nehezednek a lépések. Futottam már emelkedőn, futottam már sok szintet, 6+ órát egyben, de itt ez halálos lett volna számomra, talán még 2 óra is. Az utcából olyan emelkedő vezetett ki, hogy komolyan elgondolkoztam azon, vajon bringával meg tudnám e rakni megállás nélkül, vagy egyáltalán. Egyszer kipróbálom.

 

 

Ötödik reggel

Mezítlábas futás a parton. Ez nem olyan volt, mint a filmekben, mert a homok jócskán tele volt kavicsokkal is, ami a komfort érzetet nem hagyta kiteljesedni, de a feelinget azért sikerült megélni. Napfelkelte előtt indultam, láttam feljönni, láttam az ébredező embereket, akik lencsevégre akarták kapni a felkelő napot, a még szunnyadó tengert. 

1_5.jpg

 

Hatodik reggel

Utolsó reggel, amin futok. Nem volt vidám, nem keltem fel könnyen, nem fotóztam. A hazatérés gondolata már nem hagyott teljesen ellazulni. Nem mondom, hogy utáltam, mert ez is jó reggel volt, de összehasonlíthatatlan az elsőkkel. Nem mellesleg, elveszett a fél literes "kulacsom", elfelejtettem előtte elmenni ws-re, így duplán, triplán is sietnem kellett vissza a szállásra, pedig az utolsó reggelre akartam valami durvát alkotni. 

 

Az úszás élményeim vegyesek. Sokszor féltem, néha élveztem is. megdöbbentő volt a látvány, amikor mélyebb vizek felé úsztam, hogy láthattam magam alatt úszkálni a halakat. Eleinte csak párat, majd egyre nagyobb csoportokban. Amikor egy hajóból ugrottunk a tengerbe, távolabb a parttól, akkor még elképesztőbbek voltak a méretek. Sok ezer hal, medúza, mély, átlátszó tenger.. én meg olyan kicsi és tehetetlen. Félelmeim ellenére igyekeztem mindent kipróbálni, amit csak lehetett. Egy alkalommal egy kisebb szikláról is beleugrottam abba az ijesztően mély de mégis átlátszó vizű tengerbe. Pont azért rossz, mert látom, hogy mellyire mély. Annyira féltem, ahogy álltam ott fent, néztem le, a fényképezőgép csak rám várt, és ugrás közben is csak arra gondoltam, hogy ha itt a vége, hát itt a vége :) de még nem! :)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://finisher.blog.hu/api/trackback/id/tr217686090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.