Sport, élet, egészség, család, munka, tech

FINISHER blog

12. K&H mozdulj! Félmaraton

2015. november 25. - ironman

11254342_955780197832305_6375876141917213881_n.jpg

Ez volt a harmadik versenyem itt, és eddig mindig sikerült új egyéni csúcsot futnom. Van valami rossz abban, amikor folyamatosan javuló tendenciát mutat az edzésnapló, és minden versenyen jobb és gyorsabb lesz az előzőnél. Egy rossz dolog van benne, de az komoly szorongássá is válhat. Ez pedig az elvárás, amit magam felé állítasz fel, és a teljesítményed növekedésével lineárisan nő. És most nem csak a félmaratoni időimről beszélek, hanem bármiről. De ez talán megér egy teljesen külön cikket, ezért nem is húzom az időt.

Ahogy mindig, hűvös időre számítottunk most is, de a tavalyi év időjárásával ellentétben idén hatalmas szél volt, és ragyogó napsütés. Nem szoktam panaszkodni az időjárásra, de most egy picit zavart a szél. Sejtettem, hogy nem fogok fázni, hiszen nagyon jól működik a belső hőerőmű. Mégis, meglepetésemre, amikor a Balaton parton futottunk, és a kicsapongó magyar tenger nyaldosta jobb oldalamon nem éreztem a hőn melengető belső erőt, s a szél csak tovább hűtött. Érdekes, nem feltétlenül élvezetes érzés, de mégis megvolt a maga szépsége. Egy ilyen időjárást nem rendelhetsz, nem számíthatsz rá, nem mindennapi, tehát kivéletes, éppen ezért élvezhető. Még a cipőm is beázott az első körben, a másodikban nem emlékszem.

Csodálatos kép a rajtból :) Valami állandó nálam, mégpedig az, hogy minden versenyre szívesen jelentkezem, nagyon várom őket, majd a versenyt megelőző napon legszívesebben lemondanám. Nincs kedvem elmenni, kifogásokat gyártok, hogy nem edzettem eleget, nem lesz elég jó az eredményem. Magyarul, elkezdek parázni, hogy nem tudom majd feldolgozni, ha netán nem sikerülne jól. Mégis, nekem mostanában pont erre van szükségem, hogy hozzá szokjak ahhoz, nem tart örökké a javuló idő. Ez az én belső harcom, a saját problémám, de ha valaki magára ismer, talán beszélgessünk róla, fejtegessük le egymásról ezt a problémát, mert nélküle bizony boldogabb az élet. emberek vagyunk no.

Mint említettem, háromszor voltam eddig Siófokon, ezen a versenyen.  Mindegyikre jól emlékszem. Jó a pálya, jól futható, kivével ezalól a part, ahol fűben kell futni, majd betonkockákból épített járdán. Megfigyeltem, hogy sok a komfortfutó, s ők rosszul reagálnak a változásokra. Ezt csak most figyeltem meg, talán kissé extrémebb körülmények szükségesek a jelenséghez. Mind futás, mind kerékpár sport közben (nem csak versenyen) ügyelek a tempó állandóságára. Észrevettem, hogy többeket kizökkent egy élesebb forduló, de még ennél is jobban, ha megváltozik a talaj jellege. Aszfaltról fű, főleg, ha vizes is. Még ezt is fokozza, ha az éles kanyar után jön a vizes fű és ezzel egyidőben erős szembeszél. Azért mondom ezt, mert ezeken a szakaszon előztem a legtöbbet, mindkét körben, de főleg a másodikban, ahol már a psziché is megviselt. ha versenyrő van szó, gonosz módon, mindig a mások gyengeségéből lehet a legtöbb erőt meríteni. Ha látod, hogy nekik ez nem megy, betámadsz, és akiket megelőzől, két féle képpen fognak reagálni. Van aki felveszi a kihívást, és veled tart, és van, aki lesz..ja. Mindkettővel jól jársz. ha fel is veszik a tempód, az nem az Ő saját tempója lesz, tehát jó eséllyel el fogja számolni, hacsak nem bivaly erős akaratereje van, és lenyom. Akkor pedig ezt kell eltanulni tőle. 

Így alakultak az elmúlt 3 esemény versenyidői számomra:

       Év       Idő Pace
2013 1:46:41 5:03
2014 1:39:26 /+07:15 4:43 /+20 mp
2015 1:36:11 /+03:15 4:34 /+09 mp

A szomorú valóság viszont az, hogy idén már futottam egy félmaratont, a Wizz Air-en, amiről sajnos nemí rtam beszámolót. Ott 1:36.05-ös idővel futottam be a célba. Tény, hogy nem bölcs összehasonlítani a pályákat. Más körülmények, más időjárás, más edzettségi szint stb.. Ettől függetlenül elszomorodtam, hogy 6, pontosabban 7 másodperc kellett, hogy megint javítsak. 

Kétféleképpen nézhetem ezt:

  • 6mp.. de béna vagyok, csak ennyi kellett volna.. 6 mp .. (!!)
  • Ez azt jelenti, hogy stabilan 1:36 körül tudok futni 21,1km-t

Ha belegondolok, kívülről nézve inkább azért vagyok hülye, mert egyáltalán szóra méltatom ezt a 6mp-et. Dehát, nekem fontos, és sokkal jobb, ha megtanulom elfogadni, hogy nem lehetek mindig jobb és gyorsab önmagamnál, mint ezen szorongani. Ha pedig kimondom, és leírom, akkor máris részben feldolgoztam. 

A végére pedig egy futofoto.hu reklám. Sajnos nem nyerte el egyik kép sem a tetszésem annyira, hogy pénzt áldozzak érte. Hozzáteszem, nem is tetszik ez az irány. Nem fizetünk eleget? Hagyjuk is..

1061522.jpg

Nem tudom, hogy mi lesz a következő verseny, amin indulni fogok. Többel is szemezgetek, de sajnos más dolgok is lekötik most az erőforrásaimat. 

A bejegyzés trackback címe:

https://finisher.blog.hu/api/trackback/id/tr638107898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

snatch_ · http://futas.asroma.hu 2015.12.01. 11:19:52

Dettó így élem meg a versenyeket én is mostanában. Örömmel és szívesen regisztrálok, aztán amikor tudatosul bennem, hogy mindjárt verseny (1-2 nappal előtte), nincs kedvem az egészhez. Sokszor szinte egészen a rajtig ez az érzésem van, aztán közben már élvezem és szívesen csinálom.
Mondjuk nálam ez az utóbbi 1-2 évben jött elő. Lehet annak is köszönhető, hogy tavaly relatíve túl sok versenyen indultam és kiégtem. Mondjuk a 9 nem annyira sok, szóval nem tudom. :)

ironman · http://finisher.blog.hu/ 2015.12.02. 09:40:38

@snatch_: én kb 4 éve kezdtem futni, és talán nálam sem olt meg ez az első 1-2 évben. Talán tényleg csak az önmagunk szemben támaszottt elvárások teljesíthetetlensége miatti feszkó ez. Én ezért új, másféle célokkal próbálom feloldani, ezért most a terep és ultra felé kacsintgatok.

snatch_ · http://futas.asroma.hu 2015.12.03. 12:33:01

Van benne valami, hogy a titkon remélt célok és elvárások miatt vagyok én is olyankor kiégett. Az a baj, hogy semmit nem teszek pl. azért, hogy 1:30-on belüli fm-t tudjak, de belül meg úgy vagyok vele, hogy de jó lenne, ha menne. És így odaállni egy fm rajtjához elég szar. Át kell értékelni a dolgokat. Mostanában én is próbálom nem presszionálni magam ezekkel, hátha.