Egyre népszerűbb a triatlon, azon belül is az Ironman. Vannak, akiket a középtáv, és vannak, akiket az iron táv csigáz fel. Egyikre sem könnyű felkészülni. Sok idő, elszántság és edzés kell hozzá. Gyakorlatilag életmódváltással jár. Meg kell tanulni korán felkelni, úgy reggelizni, hogy a reggeli úszó edzés ne hányással végződjön, a reggeli futóedzés ne rosszulléttel. Tudni kell pihenni, meg kell ismerni a szervezetünket és a pszichés terhelhetőségünket, különben kiégés lesz a vége.
Ilyen kisebb kiégésnek tekintem azt, ami az elmúlt hetekben történt velem. Egész pontosan nem edzettem, és az edzés gondolatára is feszültebb lettem. Ilyenkor nagyon nehéz velem azoknak, akik közelebb állnak hozzám. Persze ez több összetevős, az is lehet, hogy csak a munka miatt történt ez, mert ott is voltak változások, vagy az élet egyéb kihívásai alatt roppantam meg kissé.
Igy néz ki a november.
Nem vagyok rá büszke, de leírom, mert a blogomat pár éve azért inditottam, hogy a hozzám hasonló amatőr sportolóknak segítsek a tapasztalataimmal. A jókkal is, és a rosszakkal is. Mondhatom, hogy ez a projekt sikeres. Ezért beszélek erről nyíltan most.
Story
Avagy, mi a fene történt már megint Budácsikkal..
Amióta (október eleje) kezet ráztunk újra az ENSPORT-tal, hogy Ők készítenek fel a jövő évi kihívásokra, újra formában lendültem, töretlenül, és talán túl nagy lendülettel vágtam bele. Ha belegondolok, Nándi szólt, hogy ne foglalkozzak még az étkezéssel, a súlyommal és ne nézzem a Performance Management diagramot, mert messze még a cél, és ki fogok égni. Miért nem hallgattam rá?! Ugye?!
Mindig mindent hatalmas lendülettel csinálok, és egyenes következménye a kiégés. Ha túl sok oxigénnel tápláljuk a tüzet, sokkal hamarabb leég. Ezt a lendületet nehéz kordában tartani. Ugyanakkor nehéz pótolni is, és ez lehet a baj okozója.
Most, hogy eltelt lassan 4 hét, újra visszatalálok erre az útra, és komoly erőfeszítésekkel. Többször beszéltem az edzőmmel is telefonon, együtt is agyaltunk, külön is. Nándi is azt javasolta, hogy "Take it easy". Inkább most, mint tavasszal.
Ezek csupán emberi problémák, nem szabad túl sok jelentőséget tulajdonítani neki. Legjobb, ha engedjük, hogy magunktól visszataláljunk. Ez csak azért macerás, mert vannak tervek, edzésben ciklusok, vannak statisztikák, ismerjük a képességünket, és jól mérhetővé válik a visszaesés is. Ezt fejben kell jól kezelni. Csak lazán baby.
A jó hír az, hogy minden évben egyre könnyebben kezelhetőek lesznek ezek a mentális drámák. Azt nem garantálom, hogy elmúlnak, de könnyebbek lesznek a rutin miatt. Korábban ezeket annyira félreértelmeztem, hogy rendszeresen abbahagytan a triatlont, frászt hozva ezzel mindenkire. A barátaim tudnának mesélni :)
Pár tanács, hátha segít, ha jön a baj. (Olvasói segítséggel bővíthető!!)
- Take It Easy - vedd könnyen, ne görcsölj.
- Csinálj valamit - mindegy mit, de totál mást
- Ne nézegesd az üres edzésnaplót - nem segít, tudom
- Ne gyötörd magad - nem Te vagy a hibás, a világ hülye
- Lassíts - ha újra lendületbe jönnél, ne feledd: - A kevesebb néha több!
Ha tetszett a cikk, látogass el a Facebook Finiser Blog oldalra is.
