Idei második versenyem a BalatonMan 70.3 volt. Sokat tanultam magamról. Érdekes, megható, kivételes versenynek éltem meg. Idén teljesen máshogy álltam mindkétszer rajthoz, mint tavaly. Nincs bennem görcs, stressz az időm miatt, csak várom a végét. Verseny közben sincs meg az a nagy akarat, hajtás, inkább a hangulatom próbálom megőrizni és javítani. Mégis, ilyen hanyag felkészülés ellenére igazán jól teljesítettem magamhoz képest. Boldog vagyok.

Úszás - 1900m 0:34:37 (105)

A rajt előtt megérkezett Dominika és Nándi is. Örültem, nagyon vártam az érkezésüket. Dominikával indultunk az úszáshoz, hosszas búcsúzkodás, "Ügyes leszel!", és egyéb bíztató szavak, gesztusok. Jó ez :) Neoprén fel, szokásos küzdelem, és a rajt előtti izgalom, várakozás, itt már egyedül. Találkoztam Bálinttal és Gáborral, együtt indultunk a vízbe. A tó kellemes volt, sokan voltunk. Kissé meglepett, hogy nem ér le a lábam, így még nem rajtoltam el, de végülis.. mit számít. Szokásosan a jobb szélére helyezkdtem és onnan vártam a rajtot. Ez mindig bejött, elkerültem a  bunyókat, s talán kicsit többet kell úszni a külső "sávon", de így is megéri. A rajt utáni párszáz méteren nem éreztem magam túl jól, de haladtam, csak a tömeg zavart. Nem merek még két ember közé beúszni, ilyenkor inkább megállok és kerülök kívülről. Biztos, hogy emiatt elmegy 1-2 perc, de meghagyom a saját érési időmet, ami az úszást illeti :) Az első bóját már jobb hangulatban kerültem, volt terem, nem voltam fáradt, mi több, egyszer sem voltam fáradt, félek még kimerülni a vízben. 

Az utolsó szakaszt mindig igyekszem finoman megnyomni, ezt most is jól ment, ugyanakkor vigyázok, hogy ne kapjon el a hév túlságosan a célkapu felé közeledve. Nem túl okos dolog pont az utolsó 100m-en félholtra úszni magam, ezt hamar megtapasztaltam tavaly. Könnyebb így felállni a célban, és jó eséllyel a megfelelő irányba kezdek szaladni :) 

Kerékpár - 92km - 2:55:19 (58)

Bringázni szeretek. Mindegy, hogy sík, dombos, hegyes... szeretem. Szerencsére nem megy rosszul, és látom a hibáim, látom, hogy kell még fejlődni. A kerékpáron otthon érzem magam, de a második körben mindig óvatos vagyok. Érdekes helyzet.. igyekszem jól megnyomni a versenyt, az emelkedőkön nem sokat spórolok az erővel, a lejtőkön pedig törekszem arra, hogy laza lábakkal haladjak, de tegyek bele erőt. Általában kispécizek magamnak valakit, akit x időn belül meg fogok előzni, aki éppen csak lassabb, mint én, hiszen közeledik. Ez motivál egy időre, kis feladatokat adok magamnak, amiket megoldok. Sok kis feladat, sok kis sikerélmény = jó/jobb hangulat a versenyen. 

Sok érdekeset nem tudok mesélni. A bringa eltelt. Az első kör végén kicsit kétségbeestem a fáradtságot érezve. Nem igazán tudtam hová tenni, de a 2. körön a Gellán megnyugodtam, hogy semmi vész, jól vagyok. Találkoztam ismerősökkel a pályán, ez mindig jó, és mindig le is szoktam írni :) Tehát ennyi, 92km volt a feladat, letekertem, igazából eseménytelenül, de boldogan, jó hangulatban telt. 

Futás - 21.1km - 1:50:14 (145)

Ez a legjobb, ez a show, a buli! Itt történnek mindig a legérdekesebb dolgok. Itt lehet megrogyni, kidőlni, vagy éppen szárnyalni. Nyalni a sót, ami az arcunkról folyik a szánkba egy jól sikerült kobak hűtés után, de kitérdekel... úgyis hiány van belőle. 

Nekem sem volt eseménytelen. A depózás jól és gyorsan sikerült. Minden rendben, elindulok futni és kellemes tapasztalat, hogy üdén és lazán futok, repülök, suhanok, előzök, majd BUMM, beránt a jobb, s azonnal követi jó testvér módjára a bal combfej izom is. Rándul, majd ránt, összehúzódik, jelzi, hogy neki itt elég is a munkából. Mindez az első kör 2. frissítő állomásán. Nagy nehezen letérdelek a kék lufikapu mellett, és végre nincs fájdalom. Olyan jó, béke van a testemmel. Fel is állnék, de nem, még nem. Egy kedves Nő próbál segíteni. Látom a szemén, hogy nagyon sajnál, agyal, mit tehet, de semmit, köszönöm. Ez az én harcom, megvívom. Holott, már 3-4 perc után az járt a fejemben, hogy ennek a versenynek most lett vége. De mint mindig, mikor már feladnám, a lábam jobban lesz. Beérek az első körből, szomorúan közlöm Nándiékkal, hogy mindkét combom görcsölni akart, és ezért voltam oda eddig. Visszafelé kaptam sótablettát. Ha lila lenne és folyadék, nevezhetném gumibogyószörpnek is. Hihetetlen, de azonnal hat, semmi probléma, és rövid ideig tart. Derült ez ki a 3. körben, amikor újra jöttek a görcsös rángások. Nem részletezem, nem érdekes dolog, sokszor megálltam emiatt. Ami említésre méltó még, hogy amikor az 5. körben, a célegyenesben álltam meg nyújtani, egy kedves ember ugrott oda - Görcs? - igen - Tessék (adott egy Mg-ot és vizet), ezzek kibírod a célig. - Köszönöm, és a 6. körben is megköszöntem neki. 

Külön motivációt jelentett, hogy a párom, szerelmem is a pálya szélén izgulta végig az egész versenyt, főleg a futást. Jó volt látni, segített, frissített, bátorított, sok erőt adott. Biztos vagyok benne, hogy a jelenléte is sokat tett hozzá a versenyzéshez. Remélem, hogy a jövőben a legtöbb versenyemre el fog tudni kísérni. És amikor mondta, hogy ha még az utolsó kört így futom, mint a többit, simán meg lesz az 5:30-as idő. Szeretjük a jó hír közlőjét :)

Végszó

Végül beértem a célba, az időm 5:25 lett. Örülök, mert a problémák ellenére az 1:50-es félmaraton nekem csak 4 perccel rosszabb, mint az eddig legjobb, ami tavaly őszi idő. Mindemellett javítottam 30 percet a tavalyi időmhöz képest. 7 percet javítottam úszáson, ami az egyik legnagyobb meglepetés volt. Csupa csupa jó. Összetettben a 73. lettem, a kategóriámban pedig a 10. a 79-ből. Ezt sikernek könyvelem. Innen már minden egyes helyezéssel feljebb hatványozottan keményebben kell megküzdeni, és lassabb is lesz a helyezés és idő javítás, de sebaj, mert annál értékesebb lesz.