Sok éve dolgozok Nándival (mostmár ENSPORT), és az egyik amit szeretek benne, hogy mindig meglep valami újdonsággal. Ezúttal a CTS pályateszt nevű feladat a TrainingPeaks-ben. Bukom a tesztekre. Szeretem az adatokat, a statisztikákat, azok elemzését, és pont ezért szeretem a Suunto-t, a Stravat és szegmenseit. Órákat lehet vele eltölteni, csak a mérési hibákkal is együtt kell élni. A tesztek és a mérési adatok nagyon fontos elemei a motivációnak, amire nekem, és szerintem még sokaknak nagy szüksége van.
A teszek és a mérési adatok nagyon fontos elemei a motivációnak
Épp a minap végeztem el a második CTS pályatesztet úszáson, ami jól sikerült, és teljesen kifordultam magamból egy estére. Ez akkor ebben a posztban manifesztálódott. Mielőtt belemennék, hogy miért durrantam el aznap este, nézzük meg, hogy mégis mi ez.
CTS - Carmichael Training System. Chris Carmichael olimpikon és profi kerékpáros fejlesztette ki, aki maga is dolgozott Lance Armstronggal a hererák után azon, hogy újra formába jöjjön. Pályafutása későbbi szakaszában infjú kerékpárosokkal dolgozott. Mindig érdekelte, hogyan hozhat ki több teljesítményt az emberből, és az ehhez vezető út, mint általában, a mérés és adatelemzés. Watt mérőt már a 90-es években is használt, míg ez ma itthon még mindig csak kiváltságosoknak adatik meg, már csak az ára miatt is. És még akkor is ha van, meg kell tanulni értelmezni és hasznot hozni az adatokból.
CTS pályateszt az ENSPORTban - úszás
A teszt úgy néz ki, hogy irányított bemelegítés után úszni kell 400 métert maxon gyorsúszásban. Ezután általában 200 méter hátúszás, majd 100 méter laza gyors következik, majd újabb 100 méter maximalis erőbedobással.
Ha kiegyensúlyozott a teljesítmény akkor nagyobb sebességet is sokáig képes tartani a sportoló. Ha valaki gyors (jó a technikája), de sokat lassul a 400m végére (ami az átlagsebességből derül ki), akkor a technikája jobb, mint az állóképessége.
A 400 m és a 100 m közötti lassulásnak 5-8%-nak kell lennie ideális esetben.
Konkrét példaként vegyük az én adataimat. A 400 métert 7:00 idő alatt úsztam, majd a 100 méter 1:32 lett. Így 13% a lassulás a 100-as és 400-as tempó között, ami azt jelenti, hogy a technikám fejlettebb, mint az állóképességem. Az állóképességemen fejlesztve ez a különbség levihető 5-8%-ra, ami egy Ironamnen kb 3-5 perc javulást hozna. Tehát jövőre minimum 1:10-es úszóidőt kell produkálnom.
A triatlonosok általában kevesebbet úsznak, több figyelem jut a bringára vagy a futásra. Ezért a lassulás 10-12%, vagy, mint nálam, 13% szokott lenni. Én például tavaly 9 hónap szünet után 2 hónapot úsztam a versenyre készülve. Nem a legjobb taktika és ez látszik is. Persze sokan mondták, hogy tök jó időt úsztam. Engem viszont az jobban érdekel, hogy mennyivel jobbat is úszhatnék.
Végül, ha valakinek a technikája rossz, akkor nem képes nagyobb sebességre, így a 400 méteren sem fog sokat lassulni. Ez nyilván nem azokra igaz, akik most kezdenek úszni tanulni, és az első 33 méter után az életükért kapaszkodnak a medence szélében. Hmm, utólag milyen vicces, de akkor ott, szörnyű volt és demotiváló.
Mennyire tudod magadból a szart is kihajtani?
Legvégül, amiért olyan boldog voltam, az az, hogy bár majdnem az életem árán, de javítottam 14 másodpercet 400-on, és 6 másodpercet 100-on ezen a teszten. Hozzá kell tennem a teljes igazság érdekében, hogy nagyon sokat számít a rutin. Hogy mennyire tudod magadból a szart is kihajtani, és ez igaz a versenyzésre is. Ezt is tanulni kell. Gyakorlással, mint bármi mást. Néha nem a felkészültebb nyer, hanem az, aki jobban ki tudja magát hajtani.
A 400 méter az első 100 méter után fájt. A 100m az első 25 méter után fájt. Szerintem az utolsó hosszokban úgy nézhettem ki kívülről, mint egy meglőtt, pánikolva vergődő, menekülő hal. De nem számít, mert a fájdalom is csak ideiglenes, az eredményed viszont örök. És átlépni egy határt, amit előtte még soha nem sikerül, az mindig felemelő és mindenért kárpótol, és óriási motiváció. Ilyen ez :)
