Pocsék! Legalábbis eleinte, utóinte nem tudom. 

Ha nem volna világos, a Balatonban egy fiú vészt kiáltott, majd csónakból partra szállot, s eképp állt ott.. "Feladtam a hétvégi Iron távot"

3 éve triatlonozom. 1x iron táv, 4x féltáv és az apraja. Mindegyiken problémáztam az úszás első negyedében. Alapvetően az úszással nincs bajom, inkább a vízbefullással. Ahogy a repüléstől sem félek, de a zuhanástól megalapozottan. Nálam több esemély is kiválthat minipánikot, ilyenkor mellúszásban rendezem a légzésem, majd gyorsban folytatom, és a végére még élvezem is. Ezen a napon sem volt más terv, nem is számoltam mással.

Odin szakállára mondom, sose gondoltam erre a rizikófaktorra. Mindig is azt hittem, hogy ha fel kell majd adnom egy versenyt, akkor azt a futáson fogom megtenni. 

Fel kellett adnom, ..

mert nem tudtam már a második kör első nagy bója után rendezni a légzésem, és komolyan attól féltem, hogy meg fogok itt fulladni. 

Mi reggel 8-kor rajtoltunk, és kétszer 1,9km volt az úszókör. Az első körben is nagyon zavart a hullámzás, de mindig össze tudtam magam szedni, és folytatni. Sokszor kellett megállnom mellben és rendezni a légzésem és kezelni a fulladástól való erősödő félelmet, ami múlik, ha már van elég levegő. A második körben (esküszöm) még nagyobbak voltak a hullámok, és volt egy újdonság is az első körhöz képest. Voltak nagyobb hullámok, ami a megszokottnál is nagyobbak voltak, és úszva, a vízben éreztem, hogy jobban felemelkedek, és tovább tart és a lefelé menet is. Néha azt se tudtam, hol vagyok a vízben, merre van a levegő. Jött a pánik, köhögtem a víztől, nyeltem tovább, váltottam mellre. Mindenáron ki akartam bírni a fordítóig, és nagyon meg is szenvedtem, de sikerült. Bíztam benne, hogy utána jobb lesz, vártam a megkönnyebbülést, de nem jött. Egyre rövidebb ideig tudtam gyorsban úszni, egyre kevésbé voltam jól, nem tudtam lenyugtatni magam. Ilyen pánikhelyzetben úgy éreztem, hogy vagy kimegyek most, vagy vége a dalnak. Már a gyomrom sem volt rendbenm sokat ihattam. Jeleztem, kivittek, kiszálltam.

Ezt csak úgy tudom megoldani, ha megtanulom legyőzni azokat a gondolatokat, amik a vízbefulladásról szólnak. Évek óta küzdök ezzel. Számomra egyetlen verseny sem könnyű, de ilyen még nem volt. Eddig csak annyit szoktam bukni, hogy lassabban érek a célba, mert a szélére kihúzódva kerülök egy picit, hosszabb a táv, de legalább nincs ember körülöttem. Mivel a vége jó, egyértelmű, hogy semmi sem változik, csak a gondolkodásom, vagyis az önbizalmam megnő meg azzal, hogy nemsokára vége, és mégsem fulladtam meg.

Nem hülyeség, nem közhely: "fejben dől el"

Nem állunk meg

Néha jó megállni egy kicsit. Az út szélére leülni, s kolbászos szendvicset majszolva átgondolni, hogy merre tartok, és miért tartok arra. Amikor az ember felad egy versenyt, ezt valószínűleg meg is teszi, legalábbis, kivéve, ha a feladás már nem az első, és megtanult túllendülni ezen az ember. Arra jutottam, hogy keményebben kell edzenem tovább, és sikeres versenyekkel feledtetni magammal és másokkal is ezt a napot. 

Most legalább pihent(agyú) vagyok, tudok edzeni, készülni, és hétfő óta (már harmadnap) el is kezdtem a munkát. A következő hetekben intenzív edzéseim lesznek és a gyorsulás a cél. Ezeket nagyon szeretem, tegnap volt az első kerékpáron. Amikor fogat összeszorítva, a kormányt indokolatlanul erősen markolva taposod a pedált a 8. sprintben, és érzed, hogy teljesen erőtlenül taposod, de nem lassíthatsz, van még hosszú 10mp, amitben tartani kell a tempót. Ez most jót tesz.

Update (2015.06.29

Több, mint 2 hete vége a versenynek. A lelkesedésem töretlen, nem gondolok már erre a hétvégére. Sok intenzív edzésem van, nagyon lefáraszt, szeretem őket. Holnapi futást most kaptam meg Nánditól, lesz benne 10x1perc sprint, és 3:45-re kell(ene). Ez pörget, hogy ilyen edzéseket kapok, amiknek a végére garantáltan kifingok, de mégis, elég jól regenerálódom másnapra, és nem kell nagyokat pihenni. És a kemény edzések iránti magasztos tisztelet az, ami miatt egyre jobban figyelek a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra, valamint a minél jobb táplálkozásra is edzés után, és persze egész nap.