Sport, élet, egészség, család, munka, tech

FINISHER blog

FINISHER blog

Élet a feladás után

2015. június 17. - ironman

Pocsék! Legalábbis eleinte, utóinte nem tudom. 

Ha nem volna világos, a Balatonban egy fiú vészt kiáltott, majd csónakból partra szállot, s eképp állt ott.. "Feladtam a hétvégi Iron távot"

b0091-dsc_4121-bm.jpg

3 éve triatlonozom. 1x iron táv, 4x féltáv és az apraja. Mindegyiken problémáztam az úszás első negyedében. Alapvetően az úszással nincs bajom, inkább a vízbefullással. Ahogy a repüléstől sem félek, de a zuhanástól megalapozottan. Nálam több esemély is kiválthat minipánikot, ilyenkor mellúszásban rendezem a légzésem, majd gyorsban folytatom, és a végére még élvezem is. Ezen a napon sem volt más terv, nem is számoltam mással.

Odin szakállára mondom, sose gondoltam erre a rizikófaktorra. Mindig is azt hittem, hogy ha fel kell majd adnom egy versenyt, akkor azt a futáson fogom megtenni. 

Fel kellett adnom, ..

mert nem tudtam már a második kör első nagy bója után rendezni a légzésem, és komolyan attól féltem, hogy meg fogok itt fulladni. 

Mi reggel 8-kor rajtoltunk, és kétszer 1,9km volt az úszókör. Az első körben is nagyon zavart a hullámzás, de mindig össze tudtam magam szedni, és folytatni. Sokszor kellett megállnom mellben és rendezni a légzésem és kezelni a fulladástól való erősödő félelmet, ami múlik, ha már van elég levegő. A második körben (esküszöm) még nagyobbak voltak a hullámok, és volt egy újdonság is az első körhöz képest. Voltak nagyobb hullámok, ami a megszokottnál is nagyobbak voltak, és úszva, a vízben éreztem, hogy jobban felemelkedek, és tovább tart és a lefelé menet is. Néha azt se tudtam, hol vagyok a vízben, merre van a levegő. Jött a pánik, köhögtem a víztől, nyeltem tovább, váltottam mellre. Mindenáron ki akartam bírni a fordítóig, és nagyon meg is szenvedtem, de sikerült. Bíztam benne, hogy utána jobb lesz, vártam a megkönnyebbülést, de nem jött. Egyre rövidebb ideig tudtam gyorsban úszni, egyre kevésbé voltam jól, nem tudtam lenyugtatni magam. Ilyen pánikhelyzetben úgy éreztem, hogy vagy kimegyek most, vagy vége a dalnak. Már a gyomrom sem volt rendbenm sokat ihattam. Jeleztem, kivittek, kiszálltam.

Ezt csak úgy tudom megoldani, ha megtanulom legyőzni azokat a gondolatokat, amik a vízbefulladásról szólnak. Évek óta küzdök ezzel. Számomra egyetlen verseny sem könnyű, de ilyen még nem volt. Eddig csak annyit szoktam bukni, hogy lassabban érek a célba, mert a szélére kihúzódva kerülök egy picit, hosszabb a táv, de legalább nincs ember körülöttem. Mivel a vége jó, egyértelmű, hogy semmi sem változik, csak a gondolkodásom, vagyis az önbizalmam megnő meg azzal, hogy nemsokára vége, és mégsem fulladtam meg.

Nem hülyeség, nem közhely: "fejben dől el"

Nem állunk meg

Néha jó megállni egy kicsit. Az út szélére leülni, s kolbászos szendvicset majszolva átgondolni, hogy merre tartok, és miért tartok arra. Amikor az ember felad egy versenyt, ezt valószínűleg meg is teszi, legalábbis, kivéve, ha a feladás már nem az első, és megtanult túllendülni ezen az ember. Arra jutottam, hogy keményebben kell edzenem tovább, és sikeres versenyekkel feledtetni magammal és másokkal is ezt a napot. 

Most legalább pihent(agyú) vagyok, tudok edzeni, készülni, és hétfő óta (már harmadnap) el is kezdtem a munkát. A következő hetekben intenzív edzéseim lesznek és a gyorsulás a cél. Ezeket nagyon szeretem, tegnap volt az első kerékpáron. Amikor fogat összeszorítva, a kormányt indokolatlanul erősen markolva taposod a pedált a 8. sprintben, és érzed, hogy teljesen erőtlenül taposod, de nem lassíthatsz, van még hosszú 10mp, amitben tartani kell a tempót. Ez most jót tesz.

Update (2015.06.29

Több, mint 2 hete vége a versenynek. A lelkesedésem töretlen, nem gondolok már erre a hétvégére. Sok intenzív edzésem van, nagyon lefáraszt, szeretem őket. Holnapi futást most kaptam meg Nánditól, lesz benne 10x1perc sprint, és 3:45-re kell(ene). Ez pörget, hogy ilyen edzéseket kapok, amiknek a végére garantáltan kifingok, de mégis, elég jól regenerálódom másnapra, és nem kell nagyokat pihenni. És a kemény edzések iránti magasztos tisztelet az, ami miatt egyre jobban figyelek a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra, valamint a minél jobb táplálkozásra is edzés után, és persze egész nap. 

A bejegyzés trackback címe:

https://finisher.blog.hu/api/trackback/id/tr187550434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

snatch_ · http://futas.asroma.hu 2015.06.18. 11:04:24

Sajnálom! Kerestem a neved az eredménylistában és nem láttam, gondoltam történt valami, amit majd megosztasz itt. Viszont számomra nem derült ki, hogy végül miért is adtad fel.

ironman · http://finisher.blog.hu/ 2015.06.18. 12:05:00

@snatch_: kiegészítettem a bejegyzést.

Őszintén szólva, erről elég nehéz beszélni. Szégyellem még magam emiatt.

snatch_ · http://futas.asroma.hu 2015.06.18. 12:46:57

Szerintem szégyellni semmi esetre sem kell ezt. Azt hiszem írtam már, nekem is hasonló "élményeim" szoktak lenni az úszás részénél annyi különbséggel, hogy nekem a megfulladás sosem jutott még eszembe, annál jobb úszónak tartom magam, csak egyszerűen szar az egész és csak kapkodom a levegőt.
Nekem eddig egyszer, 2012-ben Orfűn jutott eszembe a feladás gondolata, de kb. csak 5 mp-re, mert a neoprénben majdnem megfulladtam, úgy éreztem magam. Az viszont sprint táv volt, szóval kibírtam.

Agytagito 2015.06.19. 21:53:37

Jelentkezem a fuldoklókhoz. Sokat kínlódok ezzel. Jelenleg lejárok az edzőmmel tóra úszni, úgy, hogy kísér kajakkal. Nem tudom versenyen ez jelent-e majd valamit, mert így a biztonság érzet meg van, hogy jönnek mellettem.
A pánik miatt nagyon nehezen kezdek, először mellben és még a fejem sem teszem a vízbe, meg kell nyugodnom és csak akkor tudok átváltani gyorsra.
Szóval szégyellni nem kell itt semmit, főleg olyan körülmények között, ami ott volt. Én bele sem kezdtem volna.
Ráadásul Te már ekkora távolságot többször leúsztál. Ez egy ilyen nap volt.
www.youtube.com/watch?v=OCKzw_7tI2E

ironman · http://finisher.blog.hu/ 2015.06.22. 17:58:09

Biztos vagyok benne, hogy a nyíltvizi úszás fog segíteni.

Úgy látom, nagyon hasonló a problémánk :) Hát, nincs más csak előre, és bármi megoldásod lesz, kérlek írd meg, én is így teszek majd.

gabesz7004 2015.06.29. 16:53:22

@Agytagito: Akkor egyszerű a helyzet! Mindjárt az elején élre állsz és a felvezető kajak mögött tudsz úszni! :) Komolyra fordítva, szerintem nem szégyen ilyenkor szakember (pszihológus, kinezilógus) segítségét igénybe venni.

Agytagito 2015.06.29. 21:13:52

@gabesz7004: A nyílt vízi úszás gyakorlása segített rajtam úgy néz ki. Kaposváron sprint távon végre tudtam normálisan úszni, kicsi mellúszás az elején, utána végig ment a gyors és az 55 fős férfi mezőnyben 24. helyen jöttem ki a vízből. Nem volt pánik, nem volt para.
Természetesen nem zavarna az sem, ha egy agyturkász segítene, de egyenlőre úgy érzem nincs rá szükségem. Amúgy is nehéz hiteles sportpszichológust keríteni, így inkább hiszek magamban és az úszóedzőmben.
süti beállítások módosítása