Nándi tanácsára indultam az év ezen szakaszában sprint versenyen, ugyanis kitaláltam, hogy gyorsulni szeretnék. Azóta gyilkos edzéseket ír, és fokozza is őket. Így jött az is, hogy a sprint versenyek tudnak a legjobban gyorsítani. Edzésen is mehetsz erőből, sprintelhetsz, de a versenyen még ott van az a kis plusz, amit a lelkes tömeg és az adrenalin jelent. És a saját határaid átlépése valamint a flow. Egy jól felkészült versenyző biztos, hogy még sprinten is megéli a flow élményét, ami bár angol, de úgy tudom, hogy magyar "találmány". 

Ezért regisztráltam és indultam szombat reggel a barátnőmmel a Balassagyarmat melletti Nyírjesre versenyezni. Cél nélkül mondhatni. Csupán annyi volt a célom, hogy kellemesen elfáradjak, és persze beérjek a célba. Új helyszínre mindig nehezebben érkezem, de talán most nem volt akkora izgulás. Végülis, lassan 3 éve csinálom ezt. 

A rajtszám felvételnél voltak gondok, a segítő személyzet sajnos nem volt teljesen ura a helyzetnek, időnek és tömegnek, sokan idegeskedtek, hangosan is. Én csendben, de feszültem vártam a soromra, hisz hamarosan jött a rajt. Egyre többször néztem az órám, míg végül megkaptam és rohantam is a partra. Még időben voltunk, bedepóztam, és volt egy kis idő izgulni is. Főleg a ..

Úszás

..a vízben. 9:00-kor lett volna a rajt, és 8:54-kor mentem a tóba. A víz hőfoka ismeretlen, de kellemes, a talaj homokos, semmi nyálkás vagy szúrós. Az időjárás tökéletes, nem kívánhattam volna jobbat. A rajt viszont elcsúszott picit, állítólag a mentőkre vártunk, nagyon helyes. 9:06-kor indultunk. Én a szokásos jobb szélén voltam, kerülvén a bunyót, és a tömeget. Mint általában, most is bejött, sima utam volt. Az elején szokásosan nem éreztem magam jól a vízben, de ez nem tartott sokáig. Hamarosan elkezdtem élvezni, a szélén úszva pedig különösen vidám és egyedi hangulatot adott a partközeli úszás, néha belógó fák lombjai mellett, máshol pedig családok néztek minket :) Amikor kezdem jól érezni magam, olyankor mindig rákapcsolok, és ha minden oké, akkor igyekszem jó 80%-on úszni. A barátnőm szerint egészen elöl indultam a mezőnyben, és kb a középmezőny elejével jöhettem ki. Igazi sikersztori. Az időm nem tudok részletesen, de a telefonomról készült képek időpontjai alapján alig 14 perc, vagy kevesebb volt. Egyéni csúcs! Eddigi legjobb mért időm 15:01 volt. 

Kerékpár

Úszásból kijövet nem futottam úgy, ahogy szoktam, ezt a párom is megjegyezte. Emlékszem, ez tudatos volt, de amit tudtam, az a tudás odaveszett, mert már nem tudom. Csak erre a gondolatra emlékszem: "nehogy elessek, csak lassan, nem ezen múlik..". Ki tudja, egy versenyző előttem 2mp-el futott be. Valami mégis ezen múlt. Így eljutottam sikeresen  és két lábon a kerékpáromig, amin ott lógott a két új karbon kerekem. Gyorsak, veszélyesek, könnyűek. Kocogás közben megszabadultam a sapitól és a szemüvegtől, zokni nélkül húztam cipőt, bukó és szemüveg a fejre és már akasztottam is le a paripát. Szerencsére mindig egyértelmű volt, hogy merre kell szaladni, ugyanis abban a felfokozott helyzetben korlátozottak a látási és értelmi képességek. 

A kerékpár pályáról annyit tudtam, hogy frissen aszfaltozott, jó minőségű, két körös lesz, és persze 20km. Azt nem tudtam, hogy az első 5km végig emelkedik, csak olyan 4km körül van egy lejtő, ami a fordító után kis emelkedő lesz, majd lejt befelé a fordítőig és repeta. Igencsak meglepődtem, amikor felszálltam, és elkezdtem tekerni. Elsőre azt gondoltam, hogy biztosan addig emelkedik, amíg kiérünk a tó közeléből, de nem így lett. Emiatt az óvatos kezdésből kezdeményezés lett. Az első 5km-en még vegyes érzések voltak bennem, nem tudtam, hogy mennyire fogom bírni, és sokáig nem láttam előttem csak olyan embert, akire nem felérni kell, hanem elmenni mellette. majd az első fordító előtt beértem egy csapatot. Velük fordultam kint, velük gurultam be a benti fordítóig, majd velük indultam a második körre.

Addigra jó állapotba kerültek a lábaim, és gondoltam, az emelkedőn húzzuk meg, még beérhetünk egy másik bolyt is. Így magabiztosságtól duzzadva előre mentem, hogy én is vezessek egy kicsit, amíg belövöm a tempót, mert kicsit ellustult a banda. 1-2 perc után megláttam egy újabb bolyt. Gondoltam, őket beérjük, ezt még szívesen meghúzom, aztn pihi, de már ekkor leszakadtak tőlem több mint 20 méterrel. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy bevárom őket és újra, de ezt gyorsan elvetettem. Ha már most leszakadtak, akkor később se tudnak jönni, így rákapcsoltam, és behúztam magam a következő csapat szelébe. 1-2 percet vártam, mire újra előre mentem, hogy vezessek. Nincs vesztegetni való idő, az emelkedős rész 4-5km, utána lejtőn nem vagyok igazán jó. Történelem megismétli önmagát, ez a csapat is leszakadt, de mostmár nem érdekelt semmi, akkor megyek egyedül. Idő közben azért figyeltem egy másik versenyzőt (talán a 439-es), aki szintén nem találta a helyét. Ő jött mellém, és azt mondta, hogy nyomjuk ketten mostmár. Ez jó volt, nagyon egyformák voltunk erőben, így egymást tudtuk húzni. Ha én kifingtam, Ő következett és fordítva. Száguldottunk, előztünk, igazi flow élmény volt, amit már megalapozott az emelkedőn elért sikerélményem is. A lábaim kezdtek fáradni, de tudtam, hogy ez még nem komoly. Így értünk a depóba. 32:30 körül tekertem (37-es átlag).

Futás

Nem emlékszem pontosan, de nem rémlik, hogy görcsölni akart volna a vádlim. Újabb sikerélmény. Jó lendülettel indultam ki a pályára, és tudtam, hogy nem aszfalt lesz, de a jókedvem maradt. A páromtól kaptam sótablettát, amit az első frissítő ponton bekaptam, és innentől semmi extra, csak futás. Hol könnyebben, hol nehezebben, picit szines volt, picit földes, picit faforgácsos, de valahogy ez adta meg ezt a remek ízt a versenynek. Ha nem lenne fűzős, akkor a terepcsukámat hozom el. 19 percet futottam, de állítólag a pálya kb 4600 méter. Így se rossz, így is egyéni csúcsomat futottam, mert 4:08-as átlaggal még nem futottam ennyit. 

A célba vezető úton szalma volt. Én, aki az aszfalthoz szoktam, nagyon csodálkoztam ezen, de semmit sem vett el az élményből, talán a tempóból egy kicsit, de akkor ugyan úgy mindenkinek. A vége 1:09:03 lett, ami 4 és fél perc javítás az eddigi legjobb időmön, és ami elég volt egy korosztályos 2. helyre a dobogón. Sajnos hazajöttem a verseny után, nem gondoltam, hogy dobogóra állhatok. Heten voltunk a korosztályomban, éppen jól alakult, ennyi történt, de ezentúl figyelmesebb leszek, mert akárhogy is, de a dobogón állni jó! És azt sem tervezem, hogy megállok az edzésekkel, szóval remélem, lesz még lehetőségem jövőre is dobogóra állni.