A napokban kaptam kolcson egy konyvet, Lance Armstrong irta: Bicikli eletre halalra. Nagyon szeretem Lance-t a kitartasa, akarata es kuzdoszelleme miatt. Elkepeszto a nyerni akarasa, amit gyerekkora ota tanusit, es ami tevutra vitte elete soran. Igy vagy ugy, nagy sok orszagban, nagyon sok ember kezdett el miatt biciklizni, es sokak peldakepe lett. Mik a siker alapjai tehat?!

Eloszor is, rengeteget kell edzeni. Aki par eve triatlonozik es kemenyen akar edzeni, az jol tudja, hogy a pillanatnyi siker mellett rendszeres leseruleshez es motivacio veszteshez vezet. Nagyon konnyu elrontani, sokkal konnyebb, mint jol csinalni, es mindig ezt mondom az utobbi par evben. Eros motivaltsag alatt sokat edzeni gyerekjatek.

En magam nagyon nehez ember vagyok. Nehezen bir velem a parom, a barataim, ismeroseim, mindazok, akiket kozel engedek a valodi enemhez, pl a volt edzom es mostar baratom is, Nandi. Sokat tudna meselni rolam, de nem tudom, ebbol mennyi lenne pozitiv. Azert biztos akad. Amit mondani akarok, az az, hogy talan masokhoz merten meg nehezebben viselem ezeket a kudacokat, pedig imadok versenyezni, imadom magam kihajtani, es gyujteni a kilometereket. Azonban, az onmagam fele tamasztott elvarasok elotti folyamatos kudarc nagyon megvisel. 

Mar ott tartok, hogy a benevezett versenyekre nem megyek el. Emiatt hetekig gondolkozok az ujjabb regisztraciokon, pedig legbelul tudom, hogy akarom! Es tudjatok, nem konnyu ezzel fekudni es kelni, kozben pedig latom a lezajlott versenyek kepeit, beszamoloid, es tovabb kinzom magam. Es edzek, mert leallni sem birok, csak esetleg 1-1 sportban, mint pl.: az uszas, amire most rakattantaam, es berletet is valtottam a Dagaly furdoben. 

Lance kiskora ota gyorsan csinal mindent, es szeret nyerni. Sokat is tesz ezert, valoszinuleg benne is motoszkalt valami olyasmi, ami bennem, csak O valamiert sokkal motivaltabb, sokkal kitartobb. Talan azert, mert szamara ez volt a kiut. 

Amikor elkezdett uszni, iskola elott 4000 metert uszott, majd iskola utan meg 6000 meter uszas es 30 km kerekpar. 12 evesen is sokkal tobbet edzett nalam. Nekem az eheti uszasom mindosszesen 6700 meter. Persze nem hasonlithatjuk magunkat a profikhoz, de kozben megis. Hiszen ok is emberek, akik nagyon eros kepessegekkel rendelkeznek. De nem volt ez mindig igy. A legtobben gyerekkorukban megalapoztak. 

Par lappal kesobb igy ir

"Tanitas utan minden nap futottam tiz kilometert, aztan biciklire szalltam, es tekertem estig."

Engem szemely szerint nagyon megdobbentett ez. Ma hanyan edzenek ilyen kitartoan? Nem kemenyen, ehhez, es altalaban a legtobb edzeshez nem kemenynek kell lenni, csak kitartonak. Sokkal nagyobb ereny ez, mint a kemeny"kedes". En is inkabb a kemenykedos tipus vagyok, de nem vagyok kitarto, pedig mennyire szeretnek az lenni. Tul jo dolgunk van. Es akinek jo dolga van, az kenyelmes, es lusta, mint en. Pedig valojaban meg azt em mondanam, ha valaki megkerdezi: Attila, hogy vagy? - Kosz jol, tul jol. - Nem ez a valasz jutna eszembe.

Gyerekkoromban, amikor rosszabbak voltak az eletkorulmenyek, sokkal kitartobban csinaltam mindent. A 9 evi foci mellet kiprobaltam a ping-pong-ot, kick box-ot, taekwon-do-t, gyurtunk a haverokkal, meg arra is emlekszem, hogy futni jartam a faluban. Mindig csinaltam valamit, elveztem. Ez a gyerekkori rakattanas hianyzik. 

Nem vedem es nem tamadom, nem itelem meg Lance-t. O maig megorizte a sportehseget. Tanulni akarok tole, mert mindekiben fel lehet fedezni valamit, amit erdemes eltanulni tole. Es ha erre fokuszalunk, csak gazdagodhatunk. 

A elso bekezdesben mindenkitol elnezest akartam kernni, hogy ekezet nelul irok, de nem teszem, hisz ez csak egy blog. A blogom, amit sokszor visszaolvasok, hogy emlekeztessem magam dolgokra, vagy felidezzek dolgokat.