2017 egyik újdonsága a heti rovat lesz. Mázli, hogy most jutott eszembe, így kezdhetem mindjárt az első héttel. Ez nagyjából úgy zajlik, hogy minden este, ahelyett, hogy lefeküdnék aludni, megírom az aznapi dolgokat, de lehet, hogy ketszer írom meg egy nap.

A heti rovat minden héten hétfőn jelenik meg. Ilyenkor kapom meg a heti edzéstervem, és ezen a napon érétékeli Nándi a múlt hetem.

 Kedd 

Ma volt életem első propriocepciós edzése. Szó szerint valami olyasmit jelent, hogy különböző testrészek testhez viszonyított helyzetének érzékelése, és ennek a képességnek a fejlesztése. Olyan gyakorlatokból áll, mint az egy lábon állás csukott szemmel, lábfejemelés, egylábas guggolás, stb. 

Ma rossz hangulatom volt. Megint elcsesztem az időm a munkahelyemen, nem sikerult elmenni reggel úszni, szóval nem ez volt a legjobb napom az évben. Szerencsére ez az edzés nem túl intenzív, nem emeli meg a pulzust, inkább koncentrációt igényel. Annyira megtetszett egy-két gyakorlat (mint pl.: állás csukott szemmel egy lábon, vagy az egylábon guggolás), hogy edzésterven kívül is fogom őket végezni. Az egylábas guggolás annyira "jól sikerült", hogy csütörtökön is nagyon fájt a farizmom :)

Új logót készítettem a bloghoz.

 Szerda 

A mai nap szava HIIT. Görgős edzés volt 10 perc bemelegítéssel majd 20* (30 mp max, pihenő: 90 mp). Mindezt ülve, amit külön kikötött Nándi. Szeretem Nándiba edzéstervezésében azt, hogy vagy ráérez, hogy néha nagyon jól esik félholtra hajtani magam, vagy egyszerűen csak élvezi, ha ilyen feladatot adhat. Egyébként simán kinézem belőle. Mindegy, mert általában jól időzít.

Ezzel még nem volt vége a napnak. Alvás előtt még volt 40 perc has/hát edzés, egész pontosan mély hátizom. Ma már én is nagyon pontosan tudom, hogy rendszeresen kell edzeni a core (stabilizáló) izmokat. Ezeket a gyakorlatokat nem szeretem, elég unalmas a mélyhátizom edzése, pedig ordítóan fontos. Nekem főleg, mert időnként fáj a derekam.

 Csütörtök 

Megint egy fos nap. A francért nem tudom jobban managelni az időmet? Mindegy, úszni megint nem mentem el, ezért elmentem és futottam egyet, csak a jóérzés miatt. Még mindig izomlázam van a faromban a keddi edzés miatt, és nagyon jól esett futni. Nándi pedig engedélyez random futást max 5 km-ig, E1-ben. A futás 4,37 km, 5:41-es átlaggal, feeling 5/5. Hideg van, és fúj a szél, és utálom.

 Péntek 

Sikerült a szokásos 8 helyett 7-kor felkelnem, ami annyira fellelkesített, hogy finom reggelit készítettem magamnak, és egy kicsit hasaztam is. Vágyam szerint, ha rá tudok szokni a korábban fekvéshez, és ezzel együtt a korábban keléshez, akkor ezek lesznek a reggeleim alapműveletei. Nem úgy, mint pl. tegnap, amikor felkelek 8-kor, és 8:34-kor már a munkahelyemen ülök és ki van nyitva a gép, és írom a barátnőmnek, hogy már itt vagyok :D Ma sikerült, meglátjuk holnap is sikerülni fog-e. 

Kutyahideg jön.

Jött. Este -9 fokban futottam el a BVSC-hez úszni, de hogy ezt mi előzte meg... totál letargia, kedvtelenség. Első körben, amikor hazaértem, bezuhantam az ágyba. Próbáltam elaludni bűntudat nélkül, de nem sikerült. A fürdőben további negyed órát ültem, mire egyszercsak felpattantam, felvettem a futócuccom, és elindultam. Úsztam 2500-at, és jöttem haza, -11 fok, de nem ez volt a legrosszabb, hanem a szembeszél. De vélgülis túléltem, megcsináltam ezt a napot, és ez így elég jó érzés. Jobb, mint amikor győz a nyűg. 3x800 m volt a feladat. Az első kettőt TEA-val (tenyérellenállással) 1:50-es tempóval. Az első kettőre sikerült is (1:48), de leszívott, és sima gyors már csak 2 perces százak felett ment valamivel. Nem baj, volt már ennél rosszabb, és persze jobb is. Ezt meg kell tanulni elfogadni.

Ja, és baszottul fáj a hasam a reggeli hasazástól :D Kell nekem korán reggel ökörködni. De talán, ha minden nap  ezt csinálnám.. hmm.

Holnaptól félek kicsit. Na nem a Balboától, a hidegtől sem feltétlen, inkább élvezem, ha kicsit extrémebb. Velem van baj, és nem tudom, hogy az idegrendszerem játszik velem, vagy valami betegség lakozik bennem. Így vagy úgy, de ez is kiderül idővel. Mindenesetre ilyen hidegben kint futni nem játék, minden óvintézkedést meg kell tenni, és viszek annyi tartalék ruhát is, amennyit csak bírok. És csokit. Sok csokit. 

 Szombat 

Ez a nap egy szar.

Amúgy névnapom van.

 Vasárnap 

CTRL+C szombat

CTRL+V vasárnap.

A napom első felét olvasással töltöttem. Azért, mert újra egyre többször fordul elő, hogy nem edzek. Ez úgy indul, hogy reggel kitalálom, hogy az előző napi károkat csökkenthetem azzal, ha délután 4-kor elindulok úszni egyet, majd 6-ra odaérek a tornatermi edzésre is. Reggel még inspirált a kiváló ötletem, és vártam az estét. Addigra viszont a jó ötletből rémes ötlet lett, kötelességnek éreztem, amit nem akarok megtenni. Nem szívott le a munka, nem volt semmi racionális okom idegeskedni, mégis pattanásig feszült voltam. Nem edzettem végül, ami szintén csak stresszt okozott, mert akkor meg minek csinálom ezt? Az edzőm idejét is csak rabolom,a sajátomat is. Nade, holnap, vagy pl ma jó kedvem volt, és ma megint mindent rózsásan láttam, és lelkesen terveztem a jövő hetet, egészen este 10-ig, amikor megint visszazuhantam, és most megint azt érzem, hogy szarok az egészre. Kegyetlen dolog ez srácok, és ez csak az egyik mellékhatása annak, ami a valódi problémám, az még kellemetlenebb. Ez egy blog, nem segélykérés, mielőtt valaki félreértené :) 

Na jó, akkor menjünk bele...

A társadalmi nyomás átalakult. Régen egyenlőbbek voltak az emberek, vagyis nagyjából mindenki szegény volt. Senkit nem érdekelt, hogy valaki 2, vagy 12 éves ladát vett, hány cm a tévéje (ha van), hol nyaral, milyen telefonja van. Most viszont egy 30-as pasinak olyan nyomás nehezedik a vállára, ami igazából nem is létezik, de mégis gyötörjük magunkat vele nap mint nap (hasonlítgatjuk magunkat másokhoz). Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Kéne ház, kéne család, kéne autó, mindezt  megteremteni, fentartani a lehető legjobb színvonalon. De a legtöbbször ezek az elvárások nem léteznek csak a páciens fejében. Ha meg léteznek, jobb keresni másik nőt, mert nem a belső értékeddel fogtad meg :) 

A stressz, a nyomás, a félelem valamitől ez mind mind káros. Egyik következik a másikból, és most lehet ezen elmélkedni, de a lényeg az, hogy valamilyen formában szorongásos zavarrá vagy pánikbetegséggé alakulhat. Én pl állandóan figyelek a testem minden jelzéseire, és ezek között vannak olyanok, amire ráhúzok valamit, ami nincs is. Aki nem tapasztalta, nem tudja megérteni, hogy ezek milyenek belülről. Szörnyű, és rengeteg félelemmel, esetenként halálfélelemmel jár, és lássuk be, ez azért némileg megnezhezíti a dolgokat, mint például az edzéseket.

Lehet tenni ellene, nagyon sok mindent. Egy dolog nem jön be, itt nem segít a leszarom tabletta. Ez az állapot (mert nem betegség, de szeretik annak beállítani) azt szereti, ha szembenézünk vele. Van valamiféle expozíciós gyakorlat, amikor szándékosan idézzük elő, vagy kivárjuk a pánikot kiváltó tünetet, és nem törekszünk a megszüntetésére. Hagyjuk, megéljük, figyeljük, dacolunk vele. El is nevezhetjük. És működik, ma este 10-ig jól éreztem magam. Nem fog elmúlni, ha úgy teszel, mintha nem létezne. Nem fog pszichoterápiás gyógyszerektől sem megszűnni végleg, mert azok csak elnyomják a tünetet, ami megnyugtat, de hamis nyugalom ez. A gyógyszer leállásával visszajön, vagy talán a szedése mellett is, és erősebb kell. Nem kell félni ettől, nem halálos, csak ijesztő. És kénytelen leszek erről írni, mert a sport, az ironman része ez is nálam, még.

Ha valaki erről 24 éves koromban mesél, hogy elnevezek egy fájdalmat és harcolok vele, én képen röhögöm. Most nem nevetek. 

Ebben Iván beszél érintőlegesen a problémámról.