Kezd minden visszatérni a régi kerékvágásba. Érezhetően másképpen indult ez az év. Nem volt meg az a motiváció, mint tavaly, vagyis az első IM felkészülés. Azt hittem, nem is lesz már kedvem annyit edzeni. Januárban újra elkezdtem a futást, csináltam is 150km-t ebben a hónapban, majd februártól újra együtt dolgozunk Nándival. Lassan minden visszaáll...
Úgy tűnik, hogy sikerült többet mennem terepre is futni. Nagyon boldog vagyok ettől, mert szeretek kint is futni, és nem holmi km hóbort ez, ami manapság "menő" lett. Egyszerűen csak a szagok, a látvány miatt és mert sok emlékem van erdőkről, ösvényekről, hiszen gyerekkoromban és fiatal felnőtt koromban is sokat voltam kint. Oda (is) tartozom. Szerettem erdőben kirándulni, majd túrázni, majd montizni és most futni is. Egyfajta evolúció ez is..
Már voltam kétszer kicsit bővített Panoráma-körön is. Krisszel tapossuk az ösvényeket. Jól telik a futás, nem sietünk, beszélgetünk, lepisilünk egy bokrot, gumicukrot szopogatunk, nézelődünk, figyeljük a pulzust és köszönünk a szembejövőknek, ha már ránk köszönnek. Jó ez. Hegyen jól lehet fejleszteni a futótechnikát is, és erőfejlesztésre is jó.
Emellett az úszás és kerékpár is lassan a mindennapok része lesz. Érződik a 3-4 hónap kényszerszünet, ugyanakkor talán jót is tett. Úgy érzem, nem megy rosszul, és lnemsokára ugyan olyan jól fog menni. Keményen megcsinálom az edzéseket.
A költözés is jót tett. Szeretem a környezetváltozást, igaz, a költözés macera és pénz. Az új helyen viszont előttem van a patakpart, így nagyon egyszerűen, bármikor azonnal futhatok egy kellemes 3-5km-t. Több szerintem unalmas lenne itt, sok a keresztút, vagy körözök. Vagy csak kifekszem a fűbe és papucsbogarat számolok. Vagy hallgatom a patakot. A lényeg, hogy ott van.
Ami a legfontosabb, hogy ezt az évet szeretném sérülésmentesen végigedzeni. Tanultam a hibáimból, és még mindig nagyon sok tanulnivalóm van. A teljesítménykényszer megöli az edzéseket, és a sikerek megélését, felfedezését. Észrevettem magamon, és másokon is, hogy gyakran nem tudunk örülni, mert magas az elvárás és van olyan nap, hogy nem jön össze. Lehet az verseny vagy egy edzés is. Ami még rosszabb, hogy nagy mértékben látom fokozódni a km versenyeket, inkább futók közt. Pont abban a sportban, ahol eddig is tízből 8 futónak biztos volt legalább egyszer sérülése, gyulladása. A bolondok pedig nem tanulnak semmit. Eleinte persze keménykedés megy, de végül mindenki megtörik, aki túl konok, hogy odafigyeljen magára, és másoknak, talán pont a Facebook csoportnak akar bizonyítani, hogy milyen kemény csaj vagy csávó.
Éppen eleget pihentem tavaly sérülés miatt. Baromi nehéz visszafogni, és megállni. Ehhez több erő kell, mint tovább futni. Sokkal nagyobb erőfeszítés betartani a pihenőidőket, mint futni mint akit kergetnek napról napra. Az nem nagy cucc, mindenkinek megy, láttuk/látom.
