Pattanásig, sőt, törésig feszül a hangulat, legalábbis a kerékpáromban. Tegnap munka után indultam Dobogókőre, maxon kellett volna magam alá gyűrni az emelkedőket. Így is tettem, amikor a hátsó váltómból valami kitört, kiugrot... 

Mondanom sem kell, hogy kellemetlen, amikor elindulok ilyen esőben, és 70km/h szembeszélben, ráveszem magam, hogy élvezzem és élveztem, és így kell járjak. Kicsit kárpótol, hogy a héten sokat úszok, és mindig kellemes izomlázam van a felső testemben. Eddig 9km-t úsztam, de holnap is el fogok menni. 

Sajnos el kell fogadni, hogy ez a sport sok sérülésveszélyt és egyéb akadályozó tényezőt hordoz magában. Csak abban bízom, hogy lesz majd olyan szezon, amikor minden nagyon jó, és sokkal kevesebb problémával kell majd megküzdeni. Addig is, a legjobb tudásom szerint végzem az edzéseim, és nagy figyelmet szentelek a nyújtásoknak és erősítéseknek.

Nem vagyok nagyon letört, mert az életem másik területén nagyon jó dolgok történtek az utóbbi időkben és annak hatása van a sportra is. Lendületesebb, erősebb vagyok, főleg, hogy Ő is szereti, és elkezdte a triatlon. Drága barátaim, a hazai triatlon sport egy újabb kivételesen győnyőrű teremtéssel gazdagodott :)