Hol is kezdjem?! Utólag értékelve sok bűntudat van bennem, amiért nem tettem oda mindent, hiszen remek formában voltam. Hangsúly ott van, hogy utólag. Egy percig sem volt kedvem indulni, a nevezéstől kezdve a 2. futókörig. Illetve a bringán voltak jó pillanatok. Eddig kiderítetlen okok miatt mentálisan nem vagyok versenyzős formában. Se edzeni, se versenyezni nincs kedvem az utóbbi hetekben. Volt, hogy elindultam egy versenyre és visszafordultam 100km után az autópályán. Sajnálom és szégyellen magam emiatt. Remélem, hogy hamarosan visszaszerzem a motivációm.

Ugyanakkor, meg nem érdemelt módon, jól sikerült a verseny, elégedett vagyok szinte mindennel. Őszintén szólva, még nem is tudom hová tenni a dolgokat. Nem éreztem magam felkészültnek, sem jó formában, nem is edzettem a verseny hetében. Előtte is sok edzést kihagytam az utóbbi 1-1,5 hónapban. Sajnálom, hogy ilyen gondolatokat kell megosszak, de most nincs más, azért leírom, demotiváló lehet, itt még meg lehet állni az olvasásban :)

Úszás - 1500m - 0:31:43 (99)

Nem mondom újra, milyen hangulatban vágtam neki a kihívásnak.. erre rátett egy lapáttal, hogy időre nem voltunk képesek bekerülni a vízbe a rajthoz. Kinek a hibája?! Nem érdekel, nem érdekes már. Még a lábam sem ért le, ezért kihívást jelentett a szemüvegem párátlanítása is (jól megnyalni) a rendelkezésre álló időben. Szerencsére 3 kóbor versenyző miatt még picit csúszott a rajt, de mire észbe kaptam, igazából eldörrent a verseny kezdetét jelentő duda. A kezdet jó volt, mentem, kilőttem, mint egy profi, szeltem a vizet, úsztam.. majd az első fordtó után minden szétesett. A torkomon termelődött dolog a legtöbb levegővételt megnehezítette, letüdőztem, köhögtem és szétesett a mozdulat, a tempó, és meg kellett állnom sokszor. Nem is részletezem, csúnya dolog, de főleg kiábrándító. 

Valójában, itt ki akartam szállni a versenyből, az addig is kedvtelen versenyzésből már dühös/nyűgös versenyzés volt. Sétáltam a bringámig, és azon gondolkoztam, hogy most lesz az első verseny, amit befejezek a célkapu előtt. Dominika (párom) viszont másképp gondolta, Ő látni szeretett volna átfutni azon a kapun, és ezért meg is tett mindent. Hálás vagyok Kicsim! 99. helyen jöttem ki.

Kerékpár - 40km - 1:08:26 (30)

Ebben volt már kocogás is, mert hülyén éreztem magam sétálva egy versenyen. Még a bringára is olyan szerencsétlenül ültem fel, mint aki először próbálja :) A bringa igazából hosszú volt, és unalmas, Sokat gondolkoztam, nem voltam versenyhangulatban, nem voltam fejben ott. Néztem a versenyzőket, sorra előztem meg őket, és azon gondolkoztam, hogy azért ez most jól esik. Mármint előzni! Ad egy kis önbizalmat, de nem lettem tőle vérmesebb. Megtekertem a saját erős, de kényelmes tempómban, nehogy megint nagyon lefáradjak, mint Orfűn, és görcsölök majd a futáson (vádli). Egyedül az emelkedőket nyomtam meg olyan 90-95%-os erőbedobással, ott szeretek nagyon előzni. Kicsi vagyok és (mostmár) könnyű, nekem azért ez könnyebb. Majd a végén, az utolsó 1-2km-en igyekeztem inkább pörgetni, ezért az előttem haladó 3-4 fős csapatot már nem akartam behozni, mert egy pici rutin azért már van. 

Krisztián, mint úszáson is beért, itt is beért megint. Együtt értünk be a depóba. Jó volt látni, még akkor is, ha akkor ott nem mondtam neki, de a kedvemen hozott kicsit. 30. helyen értem be a depóba.

Futás - 10km - 49:10 (39)

12mp-el futottam csak lassabbat, mint Endomondo szerint az eddgi legjobb 10km-em, ami egy 50 perces progresszív futás volt. Ezt már jobban élveztem, de az első 2.5 és talán a második 2.5km sem esett jól. Szokásos: gyomor zavar, meleg van, szomjas vagyok, szúr, nyom.. de a második kör már sokkal jobb volt érzésre. Sok ismerőst láttam. Itt is igaz volt, hogy inkább kifelé néztem, nézelődtem, versenytársakat, járókelőket, bringásokat. Néztem, ahogy néznek minket, és próbáltam kitalálni, mire gondolnak. Figyeltem, ahogy a sporik sorban megrogynak, illetve azokat, akik nem! Próbáltam rájönni, mi a különbség köztük. Nem tudom, de talán a mozgás. A sajátomra végig figyeltem, nem engedhetem meg magamnak semmilyen körülmények közt sem, hogy hanyagul fussak. 

38. (219) helyen értem a célba 2:32-es időmmel. 

A szervezéssel nem volt gondom összességében, talán a rajtcsomagért kellett sokat a napon főni. Az nem volt jó, illetve a rajt sem. De ezek apróságok, a legnagyobb gond velem volt ezen a versenyen. Ki tudja, ha odateszem magam, akkor talán mégjobbat megyek, talán összeesem a kimerültségtől. Mindenesetre szerelmes vagyok, és ez biztosan sok erőt adott :)