E kettőben kell felkötni a gatyamadzagot, jó szorosra, dupla görcsre. 

Úszás

3 hónap kihagyás után, most nagyon izgalmas felfedezni a kondíciót. Eddig úsztam 10km-t a kihagyás után, aztán egy 400m felmérőt tegnap reggel = 7 perc 32mp. Nem az igazi, de ahhoz képest, hogy nem tartozom a jó úszók közé, és kihagytam most, nekem megfelelő ez a szintidő. Majd szépen feltornázom. Mondtam Nándinak, hogy 4km alatt nem is akarok edzeni... duplázzunk, triplázzunk... amíg el nem süllyedek végelgyengülésben, addig nyomom.

De volt más is, ami miatt érdekes volt a tegnapi úszás. Mint minden reggel, amikor úszni indulok, nehezen keltem, nem akartam felkelni az ágyból. Ahogy forgolódtam, minden pózban egyre kényelmesebb volt. Ám, aztán valahogy mégis felkeltem, összeszedtem magam, kimostam az arcom, és mielőtt igazán észbe kaptam volna, már ültem a bringán és tekertem a fagyos reggeli sötétségben az uszoda felé. Még mindig nem jobb semmi, kedvtelen vagyok, megveszem a jegyet és már az jár a fejemben, hogy ma mennyire lesz hideg kisétálni és belemenni a langyos kinti medencébe. Hát, most sem volt jobb, mint máskor. Unalmas mi? :) Aztán, amikor elkezdtem úszni, a szél kitartóan hűtötte a felszín feletti testrészeimet, amitől ugyancsak kevésbé volt komfortos érzésem. Aztán, a túloldali fordulónál felfedeztem, hogy egyre vörösebb az ég alja. Jön fel a nap :) Végre történik valami.. majd minden fordulónál más és más volt, majd ott volt, feljött, süt reám, nem melegít, és főleg nem süt, de világít. Vörösen, látszatra tüzesen, de erőtlenül. Fantasztikus látvány, szívtam magamba minden jóérzést, amit ez az élmény nyújtott, és végig azt ismételgettem magamban, hogy már ezért is megérte felkelni és lejönni edzeni. Gyönyörű volt, vörösre festette a medence vizének felszínét, vakított a szemembe, plusz effektként szerepelt a folyamatos gőz, ami a medence felett fél méterig tartott, majd elfújta a szél. Másik oldalra tekintek, a Budai-hegyek vöröslenek messze, a Duna túloldalán, de valahogy még ez is sokkal szebb, mint máskor. Talán elérzékenyültem. 

Bringa

A hideg napokban az országútival nem igen voltam még kint, viszont a fixivel járok dolgozni, és a HHH-ra is heti egyszer. Már önmagában is remek és izgalmas edzés fixivel hegyezni/dombozni, de megspékeltem egy Strava szegmenssel: Kolossy -> Fenyőgyöngye méréssel, amit minden alkalommal kimentek magamnak. A lényeg, hogy ebben az edzésben nem kell megszakadni, érzés szerint kellemesen keményen kell menni, és így jól fog látszódni majd a szakaszeredményeken a fejlődés. Még csak 4 ilyen utam van, de azért már most nagyon tetszik, főleg, mert ma keményre fújtam a gumikat és frissen olajoztam a láncot, aminek meg is lett a hatása.

Talán számít, hogy most sajtos tésztát ettem előtte. A lényeg, hogy ma nem csak a legjobb időm lett a 4 futamból, de először, Fenyőgyöngye után tovább tekertem, szédülten, kábultan, majdnem hánytam is, de feltekertem a Hármashatár-hegy vágyott tetejére. Hányszor, de hányszor taposta már futócipőm, és virsligumim azt a hegyet, de most mégis olyan jó érzés volt, mert most egy harmadik-féle módon hódítottam meg. Boldog vagyok, jól érzem magam, motivált vagyok. Már csak egy kakaóra vágyom.

Futás

Van itt is fejlődés :) Ha nem is hasonló, mint a fentiek, de van :) Vettem új cipőt. Ez mindig jó nekem, mindig boldoggá tesz. Ha lehetne, kéthavonta csinálnám. Az előző cipőben már több mint 2300km van, így mindenképpen időszerű volt egy új beszerzése. Az idei nyertes: Inov-8 TRI-X-TREME 225 egy igazi triatlonosoknak fejlesztett, külsőre is jóképű, kényelemre is popmás futócipő. Még csak 8km-t futottam benne tegnap, így ennél többet nem is tudok írni róla, de azt megígérem, hogy majd fogok, ha lesz mit. Vásárláskor az szempont volt, hogy ne legyen fűzős és minimális csillapítás legyen benne, mert főleg hosszú edzésekre vettem.

Holnap csak 40 perc laza futásom lesz, de lehet, hogy megbeszélem a főnökkel, hogy talán érzésre hozzá lehetne-e csapni, esetleg, egy picike időt még. Nem bírok most magammal, és ezt ki kell használni edzésre, eredmények javítására, ami majd a nehéz napokban segít előre. 

Majd elfelejtettem, neveztem a Vértes terep-félmaratonra. nagyon várom, bár félek, hogy eltévedek, de akkor lesz belőle maraton. Legyen már tök mindegy, részleteken nem akadok fenn.

Mert sose szabad feledni, és köszönetet mondani, ha olyan emberek vannak mellettünk, akik segítenek, megértenek, elviselnek és boldoggá tesznek. Vannak férfiak, akik még úgy is nehezen elviselhetőek, ha nem is csinálnak igazán semmit, csak ülnek a seggükön, hétköznap pedig bejárnak dolgozni. De ha az ember Ironman-re készül, akkor tényleg kemény tud lenni minden nap. A munka mellett folyamatosan logisztikázni kell az edzésekkel, igyekezni kell jól enni, eleget pihenni, s emellett kell teljes értékű partnernek és társnak is maradni. Ez utóbbi nem mindig könnyű, de jó tipp, ha sikerül bevonni a párunkat is a folyamatba.