Idén úgy alakult, hogy nem tudtam elmenni edzőtáborba, még Orfűre sem. Így azt találtam ki, hogy kiveszek egy hát szabadságot, és otthonról fogok elmenni edzeni minden nap. Tudtam, hogy nehezebb lesz, mert nem tudok így kiszakadni a hétköznapokból, és nehéz átállni az edzés, evés és alvás hármasra. Nem is nagyon sikerült, de azért sokkal jobb volt, mintha kihagytam volna ezt a hetet, sőt! 

Hétfő (bike 89km, run 11km)

Már alig emlékszem, de az edzésnaplóm szerint imádtam ezt a bringázást. Arra emlékszem, hogy kicsit csalódott voltam, mert egyik nap se akartam 100km alatt menni, és jó lett volna a pulzus zónát betartva is 27-es átlag felett menni. De sajnos ez nem mindig úgy megy, ahogy szeretném. Lent lesz egy táblázat, amiben összeírtam az adatokat. 

Tehát, valamiért mégis nagyon élveztem, talán sikerült kikapcsolni a teljesítmény kényszert vagy azért, mert csaltam, és a felénél felmentem kb 250m szintet :P. Sokat dolgozom ezen. Az viszont biztos, hogy nagy volt a szél, és mivel minden nap északi irányba kezdtem, mindig az eleje volt rossz, pont, amikor hangolódna az ember. Ezen a napon 3 és fél óra bringa volt. 

Utána volt egy óra futás, amit egy barátommal együtt nyomtunk le. Ez is jól sikerült, pihent voltam a bringa után, nagyon jóknak éreztem a lábaim. kerékpár edzés után gyakran elszáll a pulzus és a sebesség mégsem az igazi, de ma ezzel nem volt gond. Egy szokásosnak mondható tempó/pulzust sikerült teljesíteni. Így ez a nap jól sikerült, elégedetten feküdtem és hangolódtam a következő napra, 4 óra bringa..

Kedd (bike 103km, run 14km)

Végre 100km felett, igaz csak 3km-el. Éreztem a lábaim, ami kicsit meglepett, de végül teljesen jól sikerült. Az első 40km pofaszélben mindig embert próbáló. Nem azért, mert nehezebb tekerni.. nem nehezebb, ha lassítasz és pörgetsz. Mentálisan dolgoz meg a szél, keményen. Ugyanakkor hátszélben meg lehet teperni 40-el lazában, kis pulzuson, és ez elég fasza revans, de már tudod... hamarosan fordulni kell és még 20km szél.. :) Azért alakult így, mert elmentem Kisorosziba és Szigetmonostorba is.

Kisoroszi meglepett. Régi szagú, kellemes közérzetű falucska, alig emberrel, de ahhoz képest sok autóval a házak előtt. Kemény szembeszelet kellett leküzdeni, mire odaértem, de megérte. Szeretem a bringázásban, hogy sok jópofa helyre eljutok így. Ha még lazább leszek, egy-egy helyre be is ülök majd egy sörre. Ez azért jutott eszembe, mert itt is volt több kocsma az útszélen :) Szigetmonostorba rosszabb volt eljutni, kezdtem nyűgös lenni, kezdett sok lenni a lábamban a km. Kicsit vártam, hogy visszaérjek, mert a sok szél miatt fáradtak a lábaim, de ma még kellett futni másfél órát. 

Futás a patakparton, de nem sikerült jól. Pulzus elszállt és untam, mert nem nagyon szeretek már ott körözni. Viszont úgy emlékszem, hogy volt egy szokatlan fájdalmam a bokámban, és emiatt nem akartam messzire futni. 14.2km lett. Különösebben nem éreztem meg a futást. Szeretem, hogy ha nincs sérülés, akkor a futásaim elég jól mennek. Lehetne persze jobb, mindig lehetne, és főleg jó lenne versenyen nem görcsölni többé, akkor még jobb lenne...

Szerda (bike 140km)

Ez egy igazi jó bringás nap volt. Először is, végre nem volt olyan nagy a szél, csak olyan 15-20km/h. Ezt is lehet érezni, sőt, 35 felett már megfog engem, de mégis jobb, mint a 40-50-es szellő. Másodszor, feltettem a könyöklőt, mert hetekkel ezelőtt levettem, és nem akarom, hogy elszokjon tőle a derekam. Ma 5 órát tekertem, és végre az átlagom is jó lett alacsony pulzus mellett, 28.1km/h. Mindig érdekes ez.. elég fáradnak éreztem magam, a lábaimnak sem esett jól az indulás, de olyan 2 óra elteltével minden jobb lett, és száguldottam. Esztergomig mentem és vissza. Szép ez a szakasz, a héten többször megjártam. 

Ma már többször eszembe jutott, hogy ez az 5 óra is elég sok, és szombatra 200km-t kell majd mennem. végig egyedül edzek, vagyis elveszítem azt, amit általában a többiek megkapnak egy edzőtáborban. Itt nem lelkesít senki, nem csinálja végig senki ugyan azt, amit Te, így senki sem tudja, hogy min mentél át, senki sem tud együtt érezni veled. Senkivel se szidhatjátok az aznapi szakaszokat, hegyeket, a szelet. A barátnőd pedig egy idő után teljes joggal ráun :) Megtanultam, már szerdán elkezdtem érezni a leckét, és azt kell mondjam, hogy ezt mindenkinek végig kell csinálni. Egy hét is elég, nem kell kettő. 

Csütörtök (rest day, swim 3.2km)

Pihinap. 2000m helyett úsztam 3200m-t, cserébe két részletben. Strandolást ütemeztem erre a napra, és teljes mértékben azt kaptam, amire vágytam. Meleget, napot, színt, nyugalmat. Egész nap eltartott, kényeztettem magam, szeretgettem magam, kinyúltam a napon vagy dögönyöztettem magam a meleg vízben. És sokat gondoltam a szombatra :)

Péntek (bike 117km, run 11km)

Megint bringa + 1 óra futás. Ezúttal is 4 óra bringa volt, de több km-el, mert volt benne 2x30perc időfutam pozícióban, nagytányér/kónusz-on. Ezt nagyon szeretem, lehet hasítani. Ugyan ma is volt szél, de nem erős. Szembeszélben 33km/h, hátszélben pedig 37km/h lett az átlagom. Itt is volt pulzus zóna, csak feljebb ;) Ezek a 30 percek nagyon jók. Fáj kicsit, nem pörgethetsz (vagy ha tudsz, hajrá..), tartani kell a tempót és a pulzus se menjen le. Elfáradás nem opció, lassulás nem opció, ezeket jobb, ha kikapcsolod. Ezért is edzek egyedül, mert az ég világon senkihez sem fogok alkalmazkodni egy ilyen edzésen. Ez csak az enyém, a sajátom, és le nem lassítok senki miatt, de a gyorsítás sem férne bele, mert a felső határon megyek. Ott vagyok HUN :) 

Ma egyre többször jutott eszembe a szombat. A holnap. 200km. 7 óra minimum, de már inkább 7,5 órára tettem, ami igaz is lett. Egy ilyen húzós nap után, amikor elég magas pulzuson tekertem 1 órát, elég komoly lesz megfelelően regenerálódni holnapra. 117km-t mentem ma így. Izgatottan várom a holnapot. Ja igen, a futás. Jó volt, mint mindig, az jó, könnyű, nem vészes. Ha nem lennék hajlamos a gyulladásra (sípcsont mellett), akkor a futást is lehetne izmosabbra venni. Tele vagyok lendülettel, azt érzem, hogy körbe akarom futni a Földet..

Szombat (bike 201km)

Sajnos sok kihagyással folytatom itt a blogot, de nem lehet elfelejteni mindent. Emlékszem a gondolataimra 130km-nél, amikor közel kerültem a lakáshoz (Megyeri híd) és minden erőmmel próbáltam magam lebeszélni arról, hogy hazamenjek. Megterhelő volt, szeles hetem volt, fáradtak voltak már a lábaim, és az első 60km ma is szembeszél volt, kb Esztergomig. Ez kivesz testileg és lelkileg is. Innen másztam meg Dobogókőt, és talán a tetején voltam féltávon, azaz 100km. Ez is döbbenetes felismerés volt, hogy még ennyi van hátra. Sokáig nem hittem el, hogy be fogom fejezni ezt a napot. Nem is a fáradtság miatt, mert az nem olyan rossz, nem fáj annyira, nem húz haza. Talán az egyedüllét, talán kicsit sokat tekertem egyedül, talán csak velem is előfordulhat, hogy egy edzés unalmassá válik. Teljesen mindegy, megcsináltam, gurultam 201km-t. elégedettem mentem haza. 

Fura, de sokszor gondolom úgy, hogy nem is lehet 200km-t csak úgy letekerni különösebb gond nélkül, csak akkor, ha előtte már volt pár hosszabb szakasz a napokban. A 27-es átlaggal elégedett is vagyok, hiszen ez nem arról szólt, hogy meg kell nyomni.