Több input is ért ebben a témában az elmúlt héten. Először is. Olvastam Németh Csaba terepfutóról, aki csak úgy megjegyezte az egyik képe alatt, hogy "Az akkori időm (1986),a tavalyi Spar-on a 40. helyre lett volna elég. Akkor ez csak a 132. helyig repített. Más világ volt az..". Ideje 2:58:47 volt, maratont futott (42,2km) és 2015-ben írta.
Utána szóba került (talán ennek kapcsán hoztam szóba), hogy a mostani (Z) generáció állóképesége, - hogy a kollégámat idézzem - "béka feneke alatt van". Kollégám 12-szeres ironman, foglalkozik gyerekekkel is, látja, tapasztalja, hogy nem ugyan olyanok, mint ők/mi voltunk.
Végül, ma osztották meg a terepfutas.hu Facebook oldalán ezt a videót, "Gyenge a magyar gyerekek állóképessége?" címmel. Igen, minden jel szerint.
Viszonylag rövid idő alatt be lehet kerülni a magyar triatlon "krémjébe", ez tény. Ezt nem úgy kell érteni, hogy nem kell komoly edzésmunkát belefektetni, de gyorsan ott lehetsz az első harmadba, 1-3 év.
Igaz ez a nemzetközi versenyre is. A tavalyi Budapest Ironman 70.3-on három évnyi triatlonos múlttal, és nem túl következetes munkával (némi fegyelmezettség rám férne) lettem a 321. Jó sok... de 1110 férfi volt legalább 50 országból! Így már annyira nem rossz, bőven az első harmada. Életem első Iron távú versenyén pedig 561-ből a 200. lettem úgy, hogy 40-50 perccel rosszabbat futottam, mert begörcsöltem és benyulladt a talpam, úszni pedig alig egy éve tanultam meg.
Kropkó Péter is tett hasonló utalásokat a legújabb Hawaii felkészüléséről szóló cikkében.
"A mai időfutam gépekben túlságosan hisznek az emberek. Vajon Axel Koenders 1988-as rothi IRONMAN-en elért 4:31:11-es ideje, vagy a még mindig minden idők harmadik legjobb idejét (akkor a legjobbat) megfutó Thomas Hellriegel 4:24:50-es tekerése mennyiben múlt a kerékpárjukon? Én azt hiszem, elsősorban ők tudtak, nem a biciklijük."
1988! Ahogy nézem, itthon is 4:30-nál rosszabb időkkel nyernek Nagyatádon több mint 20 év elteltével is. Mire jó tehát a technikai fejlődés? Mit is kapunk a pénzünkért? Amellett, hogy megfelel a mai igényeknek, tehát szépek és könnyűek, és mérhetetlenül drágák (a csúcs kerékpárok hamar elérik a 2 millió forintot).
Kropkó Péter 12 órával ezelőtt (amikor e cikket írtam) publikált cikkében arról mesél, hogy mi hozta meg az áttörést a közel 2:50-es maraton után. Ja igen, ezt 3,8km úszás és 180km kerékpár után persze, mert még mindig az Ironman-ről beszélek. Szóval a lapos talpú cípő már 2:40 alatti maratont hozott Kropkó Péternek. Nagyatádon az elmúlt 3 év győztes maraton idejei mind elmaradnak Kropkó Péter 2:40-es idejétől minimum 11 perccel!
A kép illusztráció!
Belegondolok abba, hogy mennyi pénzt kérnek el a cipőgyártók azért, hogy új technológiákkal kedveskedjenek nekünk, de mit ad ez a technológia? Talán lassít minket és ez magyarázza az időket?! Vagy nincs hatással, viszont lustábbak vagyunk?! Vagy gyorsít ugyan, de extrém ütemben lustulunk?!
Eltértem a tárgytól kicsit. Visszakanyarodva, megfigyelhető, hogy 1986-ban 136-an futottak 3 óra alatti maratont, míg 2014-ben csak 47-en. A jó hír, hogy az oktatásban úgy tűnik foglalkoznak a kérdéssel, rendszeresen elvégeztetik a gyerekekkel a felmérőket, és nem tűnnek el az adatok sem. Kár, hogy nem publikusak. Miért nem, ha igen, hol elérhetőek?
De mi lehet az oka?
Nem tudom. Az én szemszögemből : gyerekkoromban semmi sem tudott igazán lekötni minket, csak a sport, a mozgás a csínytevés. Bármilyen sport megjelent a faluban, belefogtam (foci, kick box, taekwon-do, testépítés, ping-pong..). Úgy él az emlékeimben, hogy bármi jöhetett volna, ki voltunk éhezve, a testnevelés órákat pedig imádtuk, mert feltöltöttek minket egy matek és egy történelem óra között.
Így kötöttük le az energiáinkat. A Z-generáció, a technológiai bummal együtt nő fel. Nekik természetes, hogy tableten játszanak (jó esetben tanulnak is), hogy általános iskolában már van telefonjuk, van otthon számítógép.. Őket már ez köti le. Nincs igényük a mozgásra, számukra a sport nem ad elég ingert és sikerélményt.
Hogyan fog kinézni a jövő embere? Akik ma gyerekek, és internetezéssel töltik az idejük java részét, jó eséllyel tovább fokozzák az elhízott emberek számát, és azon betegségeket, amik az elhízásból következnek. Az IT iparnak jó, hogy fogékony emberek cseperednek (nagy az emberi erőforrás hiány), de valahogy több figyelmet kellene fordítani emellett a mozgásra is, mert értelmi fejlettségünk ellenére még mindig fizikai testben élünk. És ímg nem tudjuk átültetni a tudatunk robotokba, addig bizony ennek a testnek az állapota kihat majd az elménkre, a koncentrációra és a hangulatunkra is, motivációnkra és az életünk hosszára is. Vigyázni kellene rá.
Én például a barátnőmnek ajándékoztam az okostelefonom pár hete. Pont azért tettem, mert észrevettem, hogy túl sok időt töltök el reggel, este, ha éppen van egy szabad percem. Erről a másik blogomban írtam is egy cikket, akit érdekel, kattintson ide :)
