Nagyon fontos verseny számomra a VTM, mert tavaly itt indultam először terepfutó versenyen. Akkor jól sikerült, bár emlékszem, hogy fájt sokszor, de a 16. helyezés álomszerű volt. Idén az ultra távra neveztem, mivel még tavaly kipróbáltam magam 54km-en is (UTH), és életem egyik legjobb érzésű versenye lett. Már akkor kitaláltam, hogy a hosszútávot is akarom. Olyan érzés volt, mint amikor először voltam Nagyatádon és a célban eldöntöttem, hogy egyedül is át akarom élni. 

A VTM-et felkészülési és felmérő versenynek szántam. A baj az, hogy 2 hete vannak bizonyos fájdalmaim, ami hasonlít a piriformis szindrómára. Erre most részletesen nem térek ki, a lényeg, hogy ma reggel megnézett egy remek gyógymasszőr, és arra bíztatott, hogy induljak el, de ne versenyezzek. Fussam le, figyeljek oda, élvezzem, és főleg ne stresszeljek rá erre a sérülésre. 

Valamint tanácsolta még, hogy minden reggel ébredés után még az ágyban nyújtózkodjak legalább 2-3 percig. Emellett visszakerül a heti (minimum) 1 úszás is az életembe, mert ennek is köze lehet a problémámhoz. Ugyanis, míg úsztam heti kétszer, az remekül megnyújtott és ellazított, viszont januárban ezt befejeztem. Cserébe viszont futottam 265km-t terepen. Itt erőltettem meg magam, túl sokat futottam, és nem pihentem eleget. Tipikus.

A cél az, hogy beérjek a célba, élvezzem, és minden méteren emlékeztessem magam, hogy most nem szabad megfutni, bármilyen jól is esik. Nem lesz könnyű feladat. A lényeg, hogy bár már nem hittem benne, de ott leszek hétvégén Szár községben, és felhúzom a nyúlcipőt!.

A sikeres teljesítésben bízom. Pont 1000km került a lábamba az elmúlt 6 hónap alatt. Remélem, hogy ez átsegít, még akkor is, ha most pár hete nem igazán sikerült edzeni. Kicsit persze félek, nem szeretnék komoly sérülést beszedni, de bízom a szakemberben is,  lábaimban is.