Számok, a számok mindig beszédesebbek és egyértelműbbek, mint a beszéd. Sok beszédnek, sok az alja, de a számok, azok nem hazudnak. Feketén fehéren kilapítják a tényeket. Lássunk ebből párat, mielőtt belekezdenék végeláthatatlan beszámolómnak :)

Tavalyi beszámolómban azt írtam, hogy komoly motivációvesztés miatt kevés km volt a lábaimban adott évben. És tettem magamnak egy ígéretet, hogy mennyit lenne ideális edzeni. Nem sikerült. Miért?! Most nem tudom erre a választ.

Számos más tényező is szerepet játszik. A lábakban lévő edzés km egy dolog, de a lelki tényező is fontos. Nem tett jót, hogy feladtam egy versenyt, és az sem, hogy életemben először buktam egy kerékpáros versenyen, a Turul kupán. Ez ilyen év lett. Ezek után kicsit félve, jóval kevesebb önbizalommal vágtam neki az újabb versenynek, az Ironman 70.3-nak. 

Regisztráció

A regisztráció gyorsan és problémamentesen zajlott, annak ellenére, hogy hosszú sor kacsázott a fűben. Be voltam zsongva, néha még azt is elfelejtettem, hogy mennyire stresszelek. Szeretem ezt a versenyt, a brand-et, a hangulatát, a szagát. Nem kapkodtunk, szépen, türelmesen jártuk be a Kopaszi-gátat. Tettem egy kört az expo-ban is, talán ezt vártam a legjobban ezen a napon. Venni valami újat a versenyre, amit persze nem szabad, de én megtettem. Egy mezt és egy kerékpáros cipőt vettem, amit másnap még, pénteken felavattam és kipróbáltam. Sétálgattunk, ettünk, próbáltam ellazulni. Idén az előzetes napok kicsit unalmasabban teltek, mint tavaly, de igazából mindegy, mert a szombati nap a lényeg. Arról szólt a hétvége.

Úszás - 1900m 35:59

Az elmúlt napok hűvösebb és csapadékosabb időjárásának ellenére is a víz hőfoka egészen kellemes volt, kb 22,5 fok. Szomorkás időjárással indult a nap, akárcsak tavaly. Az ENSPORT tagok a fák alatt gyűltek sorra. Én is csatlakoztam, miután a depóba elvégeztem a dolgom. Tettem 1-1 sótablettát is a zsákokba.

9:35-kor volt a rajtom. Andrással mentünk melegíteni a vízbe, ami olyan jól sikerült, hogy utolsóként jöttünk ki, majdnem lemaradva a rajtról. De még a rajt előtt meg kell jegyezzem, hogy a szokásos pánikrohamoktól tartva, levágtam a neoprénem ujjait. Szerintem egész pofás lett, de ennél fontosabb, hogy ennek köszönhetően, kényelmesen végig tudtam úszni a távot gyorsban. Életemben először! 

Leghátulról kezdtem a versenyt. Nem szándékosan, ott volt hely, hisz alig értünk vissza a rajthoz. Azonnal a jobb széle felé indultam meg, hogy elkerüljem a bunyúkat, és ahogy lehetett, váltottam át úszásra. Tudatosan visszafogtam magam azonnal, mielőtt túlhajtom magam és jön a légszomj. Ez is sikerült! A bal oldalon úsztam végig, ennek köszönhetően a családom is megtalált a tömegben a parton, először láthattak úszni. Talán nem véletlen, hogy ez is klappolt, és nem azt kellett végig nézniük, hogy fulldokolva szerencsétlenkedek. Fordító után is eseménytelenül, normál temóban úsztam. Arra figyeltem, hogy a körülöttem lévők ne nagyon menjenek el, mert addigra kb kialakulhattak az erőviszonyok, és az erősebbek már tova úsztak. Utólag úgy érzem, hogy kicsit bátrabban is úszhattam volna. Hiába ennyi verseny, a vízben még közel sem érzem magam olyan rutinosnak, mint a futó vagy kerékpáros pályán. És annyira biztonságban sem. Így is igazi sikerélmény volt számomra, hogy végig tudtam úszni megállás és pánik nélkül gyorsban. Javítottam 1 perc 52 másodpercet. 97. helyen jöttem ki a 207 indulóból (M30-34 korcsoport).

Kerékpár - 90 km 2:36:30

Egész évben úgy éreztem, hogy nem erősödök a kerékpáron. Verseny előtt Dominika és Nándi is többször mondta, hogy hajtsam végre ki magam. Ne tartalékoljak, ne féljek elfáradni, kockáztassak. Versenyen meg kell halni, be kell esni a célba. Már a depóban is eszembe jutott, ami mellesleg szintén jól sikerült, majdnem 1 perccel gyorsabban, mint tavaly. Gond nélkül elfutottam a cipőben a kerékpárig (mindig félek fűben futni, mert ha tele megy földdel, gond lehet a bekattintásnál..), jól éreztem magam, találkoztam a családommal is a depó felé szaladva, ami nagyon jól esett, mert nem tudtam róluk szinte semmit, hogy hol, merre járhatnak már. Szerencsére még időben kiértek.

A kerékpáron eleinte kicsit fáztam. Arra számítottam, hogy a rakparton azonnal széllel szembe fogunk pisilni tekerni, de nem így történt. Teljesen be voltam zsongva, végig csak az járt a fejemben, hogy ki kell hajtani magam, ezért a legtöbb fájdalom jelzést félretettem, és igyekeztem tartani a fókuszt. A szél fújt, de könnyű összekeverni a menetszéllel. Az első 10km 35-ös átlaggal sikerült, amit szélcsendben is jól lehet érezni. Amíg elértem a K-hídig, beállt a tempó, a ritmus, már csak azt kellett tartani. Nagyjából végig tartottam, tekintve, hogy a 90 km-en 34,5 km/h lett az átlagom. Soha-soha ilyen jót nem tekertem eddig. Volt egy rosszabb szakasz a 2. körben, K-híd -> Népfürdő szakaszon, amikor csak 32,4 lett az átlag. Itt rontottam le. Az első körben ez még 34-es átlag lett. Ebben a szakaszban van a vár is, és a körforgalom, pár fordító, szóval szerintem ez így rendben van.

Legjobb szakasz a második kör első szakasza lett, amikor a Kopaszitól a K-hídig kellett csapatni. 37,3 km/h lett. Hmm, de jó lenne az egész versenyen lyen átlagot tekerni. Remélem eljön az ideje, de most ezért is hálás voltam. Nem tudom, hogy maradt-e bennem, de ennél jobban tényleg nem szabad kihajtanom magam. Azért 21 km-t lefutni sem olyan könnyű ennyi bringa után, ráadásul nem a teljesítés a cél, hanem igenis időre mentem rá. 

Különösebb események nélkül teltek a szakaszok. Sokat előztem, ami pszichológiailag is sokat dobott rajtam, és biztos vagyok benne, hogy a teljesítményemen is. Amikor valakit meglátom elől, azonnal be akarom fogni. Csak a kerékpáros szám alatt abszolútban az 590. helyről a 350-re jöttem fel. A várban kicsit megküzdöttem az emelkedővel. Az első váltómat leszereltem, mert elromlott, de a súlycsökkentéssel nem nyertem meg azt, amit a kisebb tányérral kaphattam volna :) A lényeg, hogy nagytányéron igyekeztem minél takarékosabban felmenni, de a pf nem eshetett nagyon le mert akkor full izomból kellene taposni és húzni, akkor viszont vége, elfogyok. Így kicsit lendületesen, és tempósan raktam meg, sokakat itt hoztam be. Sokakat pedig a kanyarokban. Nagyon sokan nem tudnak kanyarodni, vagy bátortalanok, vagy elsőbálozók és még nincs meg a kellő rutin, ugyanakkor ez veszélyeket is hordoz magában egy ilyen versenyen. Szerencsére nekem nem adódtak veszélyes szituk, alapvetően végig fájdalmasan de jó érzéssel tekertem, mert éreztem, hogy gyorsabb vagyok magamhoz képest, és nagyon bíztam egy jó kerékpáros időben. Kicsit rontott az összképen, hogy a Turul kupán szerzett zúzódás a bal csípőmön fájni kezdett, pedig már azt hittem, hogy teljesen meggyógyult. Ez eléggé fájt végig, de nem romlott az állapotom, és a futáson elmúlt. Végig végig arra gondoltam, hogy nem lassítok, megyek, nyomom, csak akkor lassítok, ha valami komolyabb jelzés jön. A 2. kör első szakaszában jött is, amikor a legjobb lett az átlagom. Kicsit elkezdtek remegni a bal combom térdhez közeli izmai. Akkor visszavettem kicsit. Kiállva is mentem, megfeszítettem, megrezegtettem és újra bekapcsoltam a hajtóművet. Rendbe jött. 17 percet javítottam a tavalyi időmön, óriási öröm! Az 52. időt tekertem a korcsoportomban. 

A frissítéssel sem volt gond. Nagyon jól sikerült időzíteni minden gélt, ittam eleget mellé izo-t és vizet is. Egyszerűen remekül volt a gyomrom és az egész szervezetem. Talán pont ez volt a baj a futáson, túlságosan is jól voltam.. de ez a következő hasáb sztorija lesz.

Futás - 21,1 km 1:45.22

A T2 depóidőm majdnem 2 perccel lett jobb, mint tavaly. Depóban verem meg önmagam.. ez kész :) Az első kör nagyon jól indult. 4:13 átlaggal futottam. Nándi azt kiabálta, hogy ha így futom mindet, akkor 4.50-re beérhetek a célba. Én tudtam, hogy erre most még nem vagyok képes, de az 5 órát komolyan bevéstem akkor. Jött egy 4:50-es kör, de menet közben nem éreztem, hogy ez lassabb lett volna. Vagyis, talán inkább azt nem éreztem, hogy az első ilyen gyors lett (magamhoz képest). Sajnos az első két körben csak vizet vettem magamhoz, ami megbosszulta magát. Nem is értem, hogy lehettem ilyen hülye és rutintalan. Ez volt az 5. féltávom és összesen a 10. triatlon versenyem. Ugyanakkor tanultam belőle. Nem ostorozom magam, viszont jó lecke volt. Valamint megtapasztaltam, hogy mennyire fontos a megfelelő frissítés, és a jó időzítés. Nem mindig jelez időben a szervezet. 

Harmadik kör volt számomra a mélypont. Soha ilyen fáradtságot nem éreztem még a lábaimban, egészen elképesztő érzés volt. Valahol mélyen éreztem valami megmagyarázhatatlan örömöt, hogy ez történt velem, mert most megtapasztalom, amiről annyit olvastam már. Feljönni egy gödörből, egy mélyebb pontról, de akkor ott erre nem láttam esélyt, és megálltam sétálni, kicsit nyújani. Majd mégegyszer. Aztán közeledett a frissítőpont, de olyan volt, mintha napokat kellene érte futnom. Kólát vettem el először, majd egy gélt és egy banánt. Ettől hányingerem lett és a visszafelé vezető úton is megálltam, de amikor beértem, akkor egyre jobban lettem. Ez a kör 5:51-es átlaggal lett meg. Jött a 4. Gyakorlatilag helyrejöttem, de azért nem szárnyaltam. Sokan megelőztek a 3. körben és csak párat hoztam vissza az 5:02-es átlagtempómmal. Nagyon sajnálom, kár érte, mert itt buktam el azt a 4 percet, ami elválasztott az álomidőmtől, de egyáltalán nem vagyok elégedetlen. A verseny elején csak azt tartottam reálisnak, hogy a tavalyi időmnél tudok jobbat menni, ami 5:21 volt. Ezért olyan 5:10-re módosítottam a megelőző napokban. Képzelhetitek mennyire boldog voltam, amikor esélyes volt az 5 órás idő. Az utolsó körre úgy indultam el, hogy bő 22 percet kellett volna futnom ehhez az időhöz. Vagyis kb annyit, mint az első körben, de ez egyszerűen már nem jött ki belőlem. Volt pillanat, amikor a vádlim is beremeget, akkor tettem le végleg arról, hogy tudok tempót váltani. Mint mondtam, nem vagyok szomorú. Másfél percet javítottam a tavalyi időmön, még ez is meglepetés volt.

5:04

Ennyi lett a vége. 

Kategória 68. hely (207-ből)

Abszolút 356. kb 1100-ból.

Most pihenek, edzegetek és tervezgetem a 2016-os évet. Persze ez az év sem múlt még el. Megyek 2 félmaratonra, a City Trail-re, és talán -, de még semmi sem biztos - a Piros85-re is. Van egy titkos vágyam. Lefutni a Piros85-öt úgy, hogy önbizalommal merjek nevezni a jövő évi UTH111-re. A triatlonos célokat még nem tudom és nem is erőltetem. Ezt az évet ki kell pihennem, a futás vonz most. Úgy gondolom, hogy a futós céljaim nem fogják hátráltatni a triatlonos teljesítményem sem, tehát megfér a kettő.