2013 augusztus 17-én átúsztam Magyarország 3. legnagyob természetes tavát. Pontosabban, úsztam benne eegy 3000 méteres kört.
Véletlenül jött össze, annál jobban örültem, hogy részt vehetek rajta. Egy kollégámmal és a húgával utaztunk le Gárdonyba, hogy strandoljunk, amikor Krisztián felhívta a figyelmem a versenyre. Azonnal eldöntöttem, hogy átúszom, mert miért ne?! Regenecációs időszakom van az IM után, de ez igazán nem lesz megeröltető.
A nevezés 5500 Ft volt, amit picit sokallottam, főleg, miután kiderült, hogy már nincs a méretemben póló, csak eggyel nagyobb. Ez sem szegte a kevdem, alig vártam, hogy ússzak. Versenyre éheztem már.
Nem indult túl jól, mert a tó nagyon sekély, de amint lehetett, úszni kezdtem. A teljesítés volt a cél, átfutni a célkapun. Ennek ellenére mindig elképzelek egy időt, amit ha teljesítek, még boldogabb leszek. Ez az idő 1 óra 10 perc volt, amit 4 perccel sikerült túlszárnyalni.
Az úszást végig élveztem. Volt egy rész, amikor elszámoltam magam, és azt hittem, hogy nemsokára vége, de akkor az egyik csónakból odakiáltottak, hogy még 1150m van hátra. Ez váratlanul ért. Kicsit kiszáradtam, ittam egy-egy kortyot a vízből. Tudniillik a Velencei-tó ásványi anyagokban (nátrium és magnézium) gazdag. Ezekre éppen szükség is van. Például a görcs ellen jót tesz a Mg.
A célbaérés így is frenetikus, felemelő, királyi! Csak úgy zizegtek a mellizmaim, amikor futottam kifelé az időmérő lányhoz. Az idő remek volt, igazából tökéletes, 30 fok, napsütés. Ilyenkor mindig igyekszem úgy venni a levegőt, hogy a nap felé fordulok ki, mert nem tudom megunni azt a képet, amit a szemüveg mögül látok. A horizont, a felcsapódó víz, mögötte a nap vakít, tüzesen süt le rám, és jön a karom-vállam, és vissza, bele a vízbe, újra a zöld végtelen. Néha még a kezem is leért, de nem érdekelt, úsztam, mert úszni jöttem.
Az első harmadban éreztem fáradtságot, ilyenkor midnig lelassítottam. Viszont mindig volt alkalom, ami miatt megújultam. Bevallom, szeretek előzni, de nem lenézni, csak megelőzni. Maximálisan tisztelek mindenkit, aki elindult, aki teljesítette a távokat, legyen az bármelyik. Ők tettek valamit magukért, az egészségükért.
Ma reggel pedig átmozgatás címszó alatt elindultam a Városligetbe 80 perces bringára. Most ennyit szabad, és jófiú vagyok, hisz előttem a következő cél. Október 1-tól Nándival megkezdjük az alapozást. Igen, együtt folytatjuk tovább a munkát.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess a Facebook csoportban is!
