Sokan nem szeretik a görgős edzéseket, pedig télen nem lehet elégséges edzést végezni, legalábbis nehéz és időjárás függő. Aki bringázott rendszeresen -10 -15 fokban, tudja miről beszélek. Persze vannak lehetőségek. Én bringával járok dolgozni, legyen bármilyen idő, nem számít, és nagyon örülök, hogy vannak ezzel így mások is. Sőt, vannak, akik a munkahelyem előtt kérik, hogy lefotózhassanak, mert bringával érkeztem...
Visszatérve a görgős edzésekre, csak akkor unalmas, ha hagyjuk. Ma este pörgős edzésem volt. 70 perc összesen, egy liter vizet veszítettem közben, és higgyétek el ha mondom, nem volt unalmas, sőt.. alig tudtam odafigyelni az X-aktákra közben. (Bezzeg most kizökkentett a vidám dal a szemöldökcsipeszről..)
Az ilyen edzések nagyon nehezek tudnak lenni mentálisan. Persze fizikailag is megterhelő, de úgy gondolom, sokkal nagyobb erőfeszítés mentálisan kibírni a 120-as fordulatszámot 190-es pulzuson az 5-ik sorozatban, mint fizikailag. Miért? Mert el kell magaddal fogadtatni azt a kellemetlen állapotot, hogy fáj/ég a combod, izzadsz mint a ló, folyik a hátadon, csikiz, folyik az arcodon, csípi a szemed, fáj a segged a nyeregben, és úgy érzed, hogy igazából semmi sem jó, és még rettenetesen ki is vagy fáradva.
Ami nekem ilyenkor segít (például ma), két gondolat volt
- Tudom, hogy kemény vagyok és ezt a gondolatot életben kell tartani valahogy
- Csak MA, csak MOST ezt az edzést jól kell megcsinálni
Nem számít a holnap, nem kellenek nagy ígéretek és nagy tervek. Nekem nem, mert sosem ez segít. Minden nap, csak azt a napot kell jól megcsinálni. Legyen az edzés, munka, család.
