Nekem ugyan csak az első volt. Hallottam már erről a versenyről egy barátomtól. Kíváncsi voltam, mert állítólag elég nehéz jó tempót menni, mert szeles is és szint is akad körről-körre. Minden hír igaznak bizonyult. Bár nem versenyezni mentem, és nem is készültem rá egyáltalán. A 4-hetes ciklusomban a harmadik végén volt a verseny, tehát kellően le voltam gyötörve. Volt a héten dombos fixizés és félmaraton is. Így a verseny számomra arra volt jó, hogy megkezdtem a versenyszezont, gyűlt a verseny km, és fejleszthettem a kitartásom. A teljesítményről csak annyit, hogy ennél mentem már jobbat, ennél hosszabb távon, boly nélkül, sok fordítóval és még úsztam is előtte. És még akkor sem voltam ennyire lestrapálva, mint múlt vasárnap. 

A fenti "sírás" ellenére senki ne gondolja, hogy nem érte meg, vagy nem élveztem volna. Eleve jó volt, hogy a barátnőmmel, jó időben, utaztunk, készültünk, izgultunk a versenyre. Tihany pedig szép. A verseny hete pedig tele van vágyakozással, mégis, a verseny reggelén legszívesebben hazaszaladnék. Nem tudom miért, de mindig így történik.

RAJT!

A verseny lassú rajttal indult. Ez a lassú rajt több mint 7km hosszan tartott, és néha 40 fölé ment a pillanatnyi sebesség, olykor viszont satufék kellett. ez gondolom nem jött elő a mezőny elején, de a végére, ahol én gurultam, nagyon is érezhető volt és veszélyes. Elestek páran.

A tömeg egyre türelmetlenebbül várta a rajt-ot. Mindenki azt nézte, hogy mikor indul meg az eleje, én pedig azt, hogy az elejéről a végére kerültem a lassú rajt alatt. Ennyit a lassú rajtról, és a figyelmeztetésről, hogy nem most kell előzgetni. 

A rajt után azonnal éreztem, hogy küzdelmes verseny előtt állok, és minimálisra redukáltam az elvárásokat gyorsan. Két említésre méltó emelkedő volt körönként, ami normál esetben (pl.: edzésen) meg se kottyant volna, de egy mezőnyversenyen, ahol nagy a tempó, ott egészen más, minden más. Ebben nincs is tapasztalatom. Egyszer voltam mezőnyversenyen, 3 éve a Neuzer kupán. Akkor az 85 km volt, és 35-ös átlaggal végeztem. Az nagyon jól sikerült a mostanihoz képest, bár másnapra begyulladt a lábfejem, mert akkor teszteltem az új pedált és cipőt. 

7 kört kellett mennem az Elite 2 kategóriában. Emlékszem minden gondolatomra.. Sikerült egy hozzám képest erős bolyt megfogni, és nagyon igyekeztem benne maradni, de sajnos ez csak az első 4 körben sikerült. Az emelkedőkön teljesen megadta magát a combom. Strava-n kiszedtem a leghúzósabb 1km-es szakaszt, és összeszedtem az adatokat. 1km hosszú, átlagosan 5%, (de van benne ha jól emlékszem 10%-os rövid szakasz is) és 52m szintet emelkedik. Teljesen jól látszik, hogy pusztultam el :)

Kör / km/h
 1  / 23.1
 2  / 21.0
 3  / 20.8
 4  / 20.6 - itt szakadtam le 
 5  / 18.8 - egyedül
 6  / 17.6
 7  / 16.1

A 6. körben a lejtőn beértem két srácot, akikkel megbeszéltük, hogy ez még biztos nem a 7. Szomorú hírre reagálva magányos tekerésbe kezdtem, de hamar éreztem, hogy nem vagyok egyedül, beálltak mögém. Nem zavart, mert nem szeretek mások mögött menni, és már nem voltam komoly ambícióim sem, hogy jó idővel fejezem be a versenyt, ezért nem is kértem őket, hogy vezessenek. Így értem be a célvonalba. Hozzáteszem, azért az nem volt szép, hogy az egyik megelőzött a cél előtt 100 méterrel, miközben 20km-t jött mögöttem előtte. Nincs harag, csak nem sportszerű ilyet tenni a mezőny farában. 

Strava szegmensek segítségével a köridőket is ki tudtam szedni, hogy tovább szomorkodhassak.

1.  22:26  -  32,9 km/h
2.  20:59  -  35,2 km/h
3.  20:58  -  35,3 km/h
4.  21:40  -  34.1 km/h
5.  23:46  -  31.1 km/h
6.  25:00  -  29.6 km/h
7.  25:15  -  29.3 km/h

Nagyjából ugyan az figyelhető meg, mint az előző listában is, tehát sok újdonságot nem mond el. De tökéletes lesz majd jövőre, amikor újra, akkor már pihenve fogok indulni. Legalábbis remélem. 

Rá kellett jönnöm arra is, hogy az nem megy, hogy csak úgy végig megyek a pályán. Ez verseny! Visz a hangulat, a teljesítmény vágy, az adrenalin, a tömeg. Egyszerűen nem lehet lazán venni és szerintem nem is kell. Badarság volt így vélekednem. Ha versenyen indulsz, akkor igenis kőkeményen oda kell tenni, az utolsó erődig kell taposni a pedált, tépni a kormányt, ha kell vicsorogj, ordíts, fújtass, csak menj menj menj.. amíg ott nem lesz előtted a célkapu és ott már minden sokkal jobb és rosszabb egyszerre, hiszen vége.

Nincs idő sokat keseregni, mert jönnek a következő feladatok. Ma kerékpáros diagnosztika lesz Nándival, vasárnap pedig Inov-8 Vértes terepfélmaraton. Egyébként pedig pihenőhetem van szóval relax, pihi, motiválódás.