Mint ifjú padavan keresem mesterem, ezért a nagyok közül szemezgetek általában. Nézem a videóikat, a mozgásukat, a tekintetüket, a nyilatkozataikat. Most kiemelek ide egyet a sok kedvencem közül: Lance Armstrong.
Hozzáállás
Armstrong igazi harcos típus a szó jó és rossz értelmében is. Sosem riadt vissza a lelki terrortól sem. Ebben a cikkben csak azon tulajdonságait szeretném kiemelni, amiket érdemes eltanulni, mert akár hogy is nézzük, igazi győztes típus. S ami ezt meghatározza, az a hozzáállás, gondolkodásmód. Győztesként kell magunkra gondolni, és csak jó dolgokat megfogalmazni magunkkal szemben. Nem szabad lebecsülni a gondolat teremtő erejét. Az ERŐ mindenhol ott van, körülvesz Téged, de ne engedj a sötét oldal csábításának.
A tekinteted elárul
Éppen ma, a Tour de France 12 szakaszán posztolt három képet a Movistar Team, amin látható Quintana és Valverde arca is az utolsó, kimelt kategóriás emelkedőn. Szerintem nagyon beszédes. Teljesen más Valverde tekintete, mint Quintanaé.
Dejamos los Pirineos como 3º y 4º en la general individual de Le Tour de France, líderes por equipos y, sobre todo, la...
Posted by Movistar Team on 2015. július 16.
És erről eszembe jutottak az Armstrong videók. Belém égett a tekintete, amikor egyedül, kiállva teker esőben, vagy hőségben, de az élen, vagy az élre törve, és csak előre néz a semmibe. Tekintete előtt szerintem egy mozifilmet játszik le, aminek a főhőse Ő, és látja, ahogyan át fog gurulni a célkapu alatt. Találtam is képet ehhez a tekintethez, testtartáshoz.
Látszólag nincs fókusz, látszólag a semmibe néz, de nem így van. Nagyon is néz valamit! Önmagát látja a célban.
Hajtástechnikák
Itt nagyon messzire el lehetne menni egy vitában, de megintcsak rövidre zárom. Számolgattam párszor Armstrong hajtásfrekvenciáját, és általában 90 fölötti valamivel. Neki ez az ideális, nem biztos, hogy mindenkinek, éppen ezért kell kipróbálni. Kísérletezni kell, megtalálva a számunkra ideális hajtástechnikákat síkon, emelkedőn. Jómagam is ezt tettem. Idén sikerült hosszú hónapok alatt 90 fölé vinni a cadence-t, és mostmár odafigyelés nélkül is megy. A kérdés már csak az, hogy ez fekszik-e igazán. Ehhez versenyezni kell, megfigyelni a teljesítményt, az átállást futásra stb..
Volt még egy dolog, amit kipróbáltam. Sokszor láttam tőle, hogy kiállva megy emelkedőn, és csa megy, és megy, és nem lassít, nem ül vissza, hanem rendíthetetlenül tép fölfelé a hegyre. Bevallom, ez nagyon megfogott, és akkoriban a János-hegyi edzéseimbe elkezdtem beépíteni minél több kiállva tekerést. Egész odáig fajult a dolog, hogy a Jagellótól a kilátóig kiállva mentem fel. Perceket javítottam a legjobb időimen is ezzel a technikával, ugyanakkor fontos az is, hogy ez nem spórolós technika. Gyakorlással meg lehet szokni, és jobban lehet bírni, de egy 80-100km-es versenyen az utolsó harmadára tenném.
Kitartás
Ha valamit még el lehet tanulni Lance-től, akkor az a kitartása. Nem csak arról beszélek, hogy legyőzte a hererákot, hanem egyszerűen bele lett kódolva, hogy a segge csak addig éri a földet, amíg azonnal fel nem pattan, vissza a "nyeregbe". Nagyon sajnálom, hogy nem engedik triatlonozni sem, pedig 20 évig csinálta, és abban is nagy jó. Még most is! Amikor fel kellett adnom az Ironman-t, vagy amikor bukást szenvedtem a Turul kupán, mindig eszembe jutott, hogy a győztes emberekben ez nem kudarcként játszódik le. Ebből is csak tanulni lehet, megosztani másokkal a tapasztalatainkat és menni tovább, csinálni, edzeni, készülni, és menni, menni tovább.
