Kedves futók, triatlonisták!

Egy kicsit az edzés intenzitásról szeretnék .. nem is írni, mind inkább beszélgeni. Avagy, "hangosan" gondolkodni. Ez a téma is - akárcsak a futótechnika - éles vitákat tud robbantani. 

Gyorsan, vagy lassan fussak? A legtöbben úgy edzenek, hogy minden edzésen rekordokatakarnak dönteni sebességben vagy távolságban, de nem jön a várt eredmény versenyeken. A gyorsakat nem elég gyorsan, a lassúakat nem elég lassan futják. Ezt nem én mondom, csak idézem, valakitől, már nem emlékszem kitől. Ezért a tudás, már az enyém, bocsánat :) Valamint az edzések nem elég változatosak, nincsennek megtervezve, csak mennyiségre gyúrnak. Sokak odáig jutnak el a futóedzés megtervezésében, hogy "heti 50km-t fogok futni". Ez önmagában nem sok :) Ne legyetek falánkok, sem türelmetlenek, és megérik a gyümölcsötök időben. 

"Edz keményen"

Olvashatjuk ezt, és hasonló üzeneteket a motivációs képeken, idézetekben, filmekből kivágott hanganyagokban. De mit is akar ez pontosan mondani nekünk? 

Azt látom, hogy ezt sokan félreértik. Az "edz keményen" nem csak magára az edzésekre utal. Ez az üzenet azt jelenti, hogy amíg elérod a célod, legyél kitartó, és tedd meg, amit meg kell tenned, akkor is, ha néha nehéz. Rázd meg magad, és folytasd amit elkezdtél. Nem pedig eszetlenül nekimenni a falnak, irracionálisan sokat edzeni, aránytalanul többet, mint a pihenésre szánt idő. "A tested a Te templomod" - De legalábbis benne élsz, vigyázz rá.

Az én edzéseimben sosem a résztávok, vagy a 6 órás tekerések voltak a legnehezebbek. Nem is a pofaszél, csapkodó hideg eső vagy éppen a perzselő nap volt. Ezekhez is kell kitartás, kell akaraterő, néha kicsit több is, de ezek "semmik", ezeken aki nem jut át, még nagyon az út elején tart. A legkeményebb dolgok nem az elemi, természeti, hanem az emberi tényezők. Mentális akadályok, motiváció hiánya, magánügyi problémák. Ezeken a pontokon kell igazán kitartani, erősnek lenni, és állhatatosnak. Ettől fejlődik a személyiségetek is. Jó irányba.

Első lecke

Sose fogom elfelejteni az első leckém. Hűvös, tavaszi kora este volt. A fák árnyéka a végtelenbe kúszott a lemenő nap előtt, a szél finoman csipkedte a verejtéktől nedves pólónk alatt a bőröm. :) Haza megyek, feltöltöm az edzést, és izgatottan kattintok a diagrammra, ami elém tárta a kőkemény valóságot. Átlag pulzus 149, átlag sebesség (pace) 7:24. Egy (majdnem kettő) hét depresszió és sportmentes időszak következett. Két könyvet kiolvastam, kellemes, detektív regényeket. Tudtam, hogy arra van szükségem, hogy ne is gondoljak a sportra. Nem kaptam meg, amit vártam, nem fejlődtem úgy, ahogy akartam. Nehéz volt újra elkezdeni, és vállalva azt, hogy lesz még ilyen, és rosszabb is. Mert miért ne lenne?! De a hitem Nándiban, és a célom, hogy Ironman akarok lenni, végül segített ezen túljutni. Nagyon fontos itt a kevés agyalás. A bizonytalan ember mindent túlbonyolít. Ha bizonytalanná válsz, csak tedd, amit eredetileg elterveztél. 

Folytattuk az edzéseket, természetesen GA1-es pulzustartományban, vagyis rettentően lassan. Sokszor 7:00 feletti átlagsebességgel futottam. Sose fáradtam el edzéseken, ami részben jó volt, mert nehezen, szépen lassan fáradtam le a hét végére, amikor végül még jöttek a hosszú edzések. Rájöttem, hogy ez jó! Mert így sokkal minőségibb munkát tudok végezni, nem strapálom le magam teljesen, így a munkahelyemen is jól tudok teljesíteni.

Aztán jött a bizonyíték. Nem mondom, hogy álomidőt futottam az első fálmaratonomon, de az edzésintenzitáshoz képest, a félmaratonon 5:07-es lett az átlagsebességem. És bevallom, nem estem be hullafáradtan a célba. Nem tudok nagy okosságokat mondani, hogy mik az okok, mik az élettani magyarázatok. Azt tudom mondani, amiről olvastam, és talán igaz, hogy a lassú futásoktól nő az aerob kapacitás, az állóképesség, és hosszútávon az izmok hajszálerezettsége is ilyenkor alakul ki szépen. Erről most nem írok, hogy miért is fontos ez. Működik, nekem bejött, ezért beszélek róla. Szívesen beszélek bárkinek, mert szeretném, ha minél több ember sportolna, mozogna, és emellett ezt szeretettel, élvezettel tennék. Ehhez pedig szükségesek a sikerélmények, az egészséges edzések, túledzettség és sérülések nélkül. Természetesen, aki élsportoló szeretne lenni, nem talál semmilyen hasznosat az írásaimban. Az élsport teljesen más kategória. 

Mindig fussak lassan?

A lassú futásoknak is megvan a helye és ideje az edzésben. Nem kell átesni a ló túloldalára. Akinek nincs edzője, és nem is szeretne, azoknak azt javaslom, hogy csak próbálják ki, ha eddig nem tette. Jön a futószezon vége (ami a versenyeket illeti), és a megfelelő mennyiségű pihenő idő után, kezdjétek el. Nem lesztek gyengébbek, nem lesztek kevésbé kitartóak, ne érezzétek, hogy nem edzetek eleget. Közhely, de nagy igazság, hogy a kevesebb néha több. Van is egy könyvem, a Kevesebb ereje címmel. Bátran ajánlom mindenkinek. 

Pár mondatban a gyorsabb edzésekről. Szükség van azokra, hiszen 2 dolog kell neked. Erő és állóképesség. Mindegyiket kell edzeni. Hiba! A legtöbben csak az erejüket edzik, de hiába az erő, ha nincs hozzá elég üzemanyag, elfogy a szufla, és ráléptek a nyelvetekre a cél előtt. Azt hiszem, ezt nevezik a kalapácsos embernek. Tehát a résztávozás, intervall edzések, sprintek, tempós futások csak egy szelete a tortának, nem egésze. Aki nem hiszi, majd tapasztalja. 

Vizsgáljátok meg az edzésmódszereiteket és a hatékonyságát. Ha már több éve sportoltok, akkor ez teljesen jól mérhető. Vegyétek észre, hogy mik a gyengeségeitek és javítsátok ki, ne pedig az erősségeitekre gyúrjatok csak. Meglesz az eredménye! Az is sokat számít, hogy hinned kell abban, amit csinálsz. Kételyeknek nincs helye.

Jó edzést kívánok mindenkinek! A maraton ill. félmaratonra készülőknek pedig sok sikert, kitartást!