Ez az első olyan hétfő, amikor már feszült vagyok a hétvégi verseny miatt. Általában a verseny előtt 1-2 nappal kezdődik, és az úszás első perceiben múlik. 

Miről is szól ez

Jön a megmérettetés, az év legjobban várt, és legkeményebb megpróbáltatása. Erre készültem, erről álmodoztam, erről matekoztam a Google táblázatban. Február eleje óta erről szól minden hetem, minden napom. Erre edzek majd minden nap. A felkészülési időszakban teljes mértékben egy életstílussá válik a triatlon, ami kihat mindenre. A párkapcsolatra, az étkezési szokásokra, az alvási szokásra, nem is beszélve az edzésekről. Az már csak az öröm, nem az a melós rész.

Ilyenkor már gyötörnek a gondolatok, hogy eleget edzettem-e. Rendesen felkészültem? Mindent megtettem, ami tőlem telik? Hányszor voltam lusta vagy hanyag? Nem lehet sumákolni, önbecsapni, mert a verseny napján minden kiderül, és az ember földre hull, ha nem úgy alakul. 

Minden versenyzőnek kívánok nyugodt hetet, gondmenteset. Stresszből lehetőleg keveset, pihenésből eleget. 

Találkozunk szombaton, reggel 8-kor künt a napon. A napon, mit már vártunk nagyon, belecsapunk, mikor már magunk vagyunk, a vízben, Balatoni ízben, mi iható, aggodalomra okot tehát nem adó, a hőmérséklet legyen hát odaadó, és így lészen minden jó, csak rajtunk múló.

3800m úszva, 2 kört leróva a tóban, mielőtt a drótszamarat meglovagolva, 180 km-ert toljuk oda, Nagy-Gella derekára s onnan tépünk fel, és még háromszor újra ezt, míg a frász ki nem ver, de a gondolat, hogy futni kell, csak lelket ver. 42km nyavajás km, mit sorban kell, körökben osztva el vagy 12-szer, hogy a szerettem majd megnevel, ha gyöngülő akaratom már nem bír el. Homályos tekintettel, de annál nagyobb éhséggel falom az utolsó métert, mi a célkapu alatt nyúl el, és így leszek megint FINISHER. 

Ízelítő