Sok triatlonista/kerékpáros edz kemény súlyokkal, pumpálják a vasat, pakoljak a tárcsákat, isszák a fehérjét, hogy ezzel is több hasznos izomra tegyenek szert. Hasznos, amíg nem súlyfelesleg, viszont jobban megy a pedál taposása. Tudjuk, hogy állóképességi sportolóknak a túl sok izom is súlyfeleslegnek számít. 

Az én napom is így telt ma, életemben először. Reggel uszoda, majd munkábabe, onnan haza, és kondiba be. Igen, ezzel elmegy az egész nap, ha úgy vesszük, de ha nem úgy vesszük, akkor erre a napra ez volt a feladat, vagyis semmi nem maradt ki belőle. 

A MECCA GYM-et választottuk a párommal, triviális módon, mert közel van. De nem bántuk meg. Feltehetően bamba arcomról azonnal lesütött, hogy most járunk itt először, mert mind a pult mögött álló kedves hölgy, mind pedig egy feltehetően valamilyen ottani érdekkel rendelkező úr, azonnal levágta, hogy most járunk ott először, és készségesen segítettek. Azért ez jó nagy piros pont. 

Egyébként sem vagyok egy nagydarab csávó, emellett még sokat fogytam is a triatlon miatt. Egyik sem segítette elő a komfort érzetem kialkulását a teremben, ahol néhány ember bicebsze már-már könnyfakasztóan hatalmas. Na de, ma megtanultuk Rogán úrtól, hogy az a legény, aki állja. Amíg a párom kardiózott lent, nekiláttam a vádlinak fent. Jól megtoltam, ne maradjak szégyenben, de hamar kiderült, hogy másoknak ez melegíteni is kevés. Itt adtam fel az utolsó reményt a beilleszkedésre, és tettem, amiért jöttem.

Vádli, majd combhajtító (kééétszer), és végre sikerült kifürkésznem az alibi edzés közben, hogy kell használni a komolyabb gépeket. Be is feküdtem a lábtoló (nem biztos, hogy ez a neve) gép alá. Megpöccintettem üresben, járattam kicsit, had melegedjen, de mielőtt elfáradtam, pakoltam rá némi vasat is. Így más azért mégis na... megtette a hatását. 

Komolyra fordírva a szót, heti egyszer el fogok járni tavaszig, és reményeim szerint hozzá fog tenni a formámhoz. Igazi, komoly reményekkel járok/járunk le, és remélem, hogy ez a kellemetlen érzés is lassan megszokássá válik. Egyébként senki nem nézett hülyén rám, minden para csak bennem létezik. Úgy is mondhatnám, hogy senki le se szart. 

Szerencsére Dominika ismeri régről Vasvári Niki-t, akivel sikerült találkozni, amikor visszafelé menet megpumpáltam a biepszem is. Indokolatlan számomra, de ezt nagyon élvezem. Régi szép idők... annak most a fele súly ha megy most. Szóval Niki gyorsan kisegített pár alapinfóval, amiből kiderült, hogy rosszabb sorrendben nem tudtam volna edzeni, akkor sem, ha az a cél. De innen lehet javítani, ezért nem kezdem a csúcson, csak ezért. De jó tudni, hogy ha úgy van, kérhetsz segítséget egy igazi profi bajnoktól.

Búcsúzóul egy kis motivacios videó Kathi Bélától