Elképesztően jó érzés lefutni ezt a versenyt. Több okból is. Először is, már önmagában hatalmas elégedettséggel és büszkeséggel tölt el, hogy ekkora távon (49km) magabiztosan indultam, és ugyan így futottam végig. Kontrolláltan, uraltam a jelent, éreztem a jövőt, fogtam a talajt, szerettem a többieket, élveztem. 

Aztán azért is örülök, mert megijesztett egy fájás az elmúlt hetekben, ami miatt 2 hétig csak edzegettem. 40km-t futottam összesen ezalatt, 5-8km-es blokkokban. Majd elmentem egy Sándorhoz, és nem csak lelkileg, de fizikailag is jobban lettem másnapra, hála neki és a tanácsainak! Fel is hívtam miután befutottam, és megbeszéltük, hogy ez most nagyon jó dolog és örülök, hogy rábeszélt, hogy fussak. Itt megjegyezném, hogy az is baj, hogy csak akkor megyünk masszőrhöz (sokan), amikor már baj van, pedig havi egyszer tanácsos lenne. Nagyon sokat tud segíteni, főleg a megelőzésben. 

Végül pedig örülök azért, mert nagyon jó időt sikerült futnom. A masszőrömmel megbeszéltük - pontosabban tanácsolta -, hogy vegyem mosolygósra és élvezzem a versenyt, ne nyomjam ezt meg. Azért ez nem olyan könnyű, tudjátok. Mégis sikerült az első 35km-ig kontrollálnom magam pulzus és érzés alapján. Utána nem :)

Verseny reggele..

Elnéztem, és rosszul állítottam ébresztőt. Így indult a napom, de mégis sikerült percre pontosan a találkozó helyre érnem. Nem volt 5000-es címletem sem. Köszi Krisz és Marcsi :) Van, hogy nem vagyok formában, és nem "jól" indul a reggel, de attól még lehet jó utána. Pontosan onnantól, hogy ezt így gondoljuk. 

Szárra az út megint gyors, sima, és a parkolás pöpec. Ugyan így a rajtcsomag átvétel, ahol akárcsak tavaly, idén is szinte azonnal sorra kerültem. Kicsit hidegnek éreztem az időt, akartam a karvédőmet, amit otthon fejeltettem. Helyette volt a lobogós gatya, és felül két póló. Minden belefért a rajt előtt, minden :) Tökéletes volt, komolyan mondom. Imádok ide jönni!

Rajt!

Semmi izgalom, ezt szeretem. Viszont találkoztam Józseffel (követi a Finisher Fb oldalt), beszélgettünk és az első 25km-t vele tettem meg. Végig beszélgettünk, tapasztalatot cseréltünk, nagyon gyorsan eltelt ez a szakasz. A tempót igyekeztem visszafogni, pedig néha nagyon mentem volna. Józsi néha elment, majd megint együtt faltuk a kilométereket. Két frissítő állomás volt eddig, mindenhol banánt vettem, némi csokit, a kulacsomba isot. A segítőknek pedig egy jó nagy pacsi és egy köszönöm innen is, de ezt ott se voltam rest mondani. Kb 25 km-nél volt az elágazás, ahol Józsi balra, én jobbra. 

Itt egy darabig egyedül futottam. Nagyon érdekes volt. Először is, gyorsteszteltem az állapotom, hogy mi a helyzet a felénél. Alapvetően jól vagyok, érzem már az emelkedőket, de túl sok nincs ezen a versenyen, ami nem baj. Pont ez a jó a VTM-ben, hogy alapvetően egy gyors verseny, sikerélmény garantált. Nagyon jó első utlrásoknak is elsőbálozni.

Utána időnként hátra néztem, hogy jönnek-e, mert valamiért paráztam az eltévedéstől, pedig most a segítők után a pályajelölést is dicsérni fogom. Ötös! A hiba bennem van. Át is váltottam a navigációs képernyőre a Suunto-mon, de közben láttam, hogy mögöttem is jöttek. Mindkettő megnyugtatott. Elkezdtem élvezni a csendet, a látványt, mert itt éppen nagyon szép volt. Kedvem lett volna kurjantani egyet, de nem tettem. Hamarosan feltűnt egy futó, bottal, majd egy lány, bot nélkül (később Anita). Lassan, egyenletesen sikerült felzárkóznom hozzájuk, majd megpróbáltam elmenni, de lány visszajött a lejtőn, a srác viszont bottal üthette a nyomunkat, amit feltételezem tett is a fölfeléken. 

Anita, nem csak visszajött, de kiderült róla 1-2 dolog. Például az hogy tavaly lefutotta az UTMB, és megnyerte a Lemkowyna Ultra Trail-t. És itt kezdődött az a 15km, amikor már nem gondolkoztam azon, hogy ne nyomjam, lazán fussam, nézzem a pulzust. Anita tempót váltott, vagy én kezdtem fáradni, de már nem akartam elmenni tőle, majd a maradás lett kihívás. Egy srácot beértünk, aki mondta, hogy velünk marad egy darabon, de Ő sem bírta sokáig. Innentől csak dombocskák voltak, melyeket végül hosszas lejtmenet követett, sok aszfalttal. Néha-néha eszembe jutott, hogy pár napja még fájt a derekam, ne kísértsem a sorsom, ezért amikor nagyon begyorsultam, akkor inkább vissza vettem a tempóból. Az utolsó 9 km átlaga még így is 5:14 lett, de így is csak 165-ös pulzussal. Az utolsó km pedig 4:49. Bővel elég lett volna 6:00 alatt tartani, hiszen láttam, hogy az első 30 km-en kb ennyi az átlagom, és ez nekem már elég.

Finisher

Sikerült 4:47 idővel befutnom. Nagyon boldog voltam/vagyok. 170-es átlagpulzus mutatja, hogy tényleg nem nyomtam meg, mert akkor 180 felett lenne, és nem beszélgettem volna végig az első felét, majd a végét részben. A vízfogyasztásomból is tudom, hogy nem nyélen futottam, minden visszaigazol. egyedül az a problémám, hogy mivel az utolsó 2-3 hétben alig futottam, valamelyikben csak 5-öt, emiatt elég erős izomláz gyötör, amitől már elszoktam.

Ez az idő a 21. helyre volt elég. Bezzeg 2 éve, a 10. lett volna. Gondolom erősödik a mezőny :) Strava szerint megszületett az eddigi legjobb maratonom is 4:03-as idővel. Sose futottam maratont. Idén azt hiszem ez is kihúzom a bakancslistámról. 

Tehát..

VTM nagyon jó verseny. Tavaly is imádtam, nagyon jót mentem. Idén is minden jól jött ki. Sikeresen megérkeztünk, elrajtoltunk, a segítők aranyosak, viccesek, feldobták a hangulatom. A pálya eltéveszthetetlen volt. Az időjárás tökéletes, nem hiányzott a karmelegítőm, már az első km alatt sem. 

Azt bánom, hogy egész végig cipeltem a hátamon 1-1,5l vizet, amiből végülis nem ittam. Bőven elég volt, hogy minden frissítő állomáson iso-t kértem a kulacsomba. Az utolsó kettőn először fél dl kólát, majd iso-t. De hiába, a lányok itt már meccseltek a dobogós helyekért, nem tudtam, és annyira nem is akartam megpróbálni velük maradni, miután tempót váltottak. 

Jövőre itt leszek, és 15 percet fogok javítani legalább. 

Most pedig pihenek, a héten csak laza edzések lesznek, de lelkileg már készülök a Mátra Bérc-re és a Muzslára.