Sport, élet, egészség, család, munka, tech

FINISHER blog

FINISHER blog

Icebug Vértes terep ultramaraton 2016

2016. március 29. - hogyannevaljel

Elképesztően jó érzés lefutni ezt a versenyt. Több okból is. Először is, már önmagában hatalmas elégedettséggel és büszkeséggel tölt el, hogy ekkora távon (49km) magabiztosan indultam, és ugyan így futottam végig. Kontrolláltan, uraltam a jelent, éreztem a jövőt, fogtam a talajt, szerettem a többieket, élveztem. 

Aztán azért is örülök, mert megijesztett egy fájás az elmúlt hetekben, ami miatt 2 hétig csak edzegettem. 40km-t futottam összesen ezalatt, 5-8km-es blokkokban. Majd elmentem egy Sándorhoz, és nem csak lelkileg, de fizikailag is jobban lettem másnapra, hála neki és a tanácsainak! Fel is hívtam miután befutottam, és megbeszéltük, hogy ez most nagyon jó dolog és örülök, hogy rábeszélt, hogy fussak. Itt megjegyezném, hogy az is baj, hogy csak akkor megyünk masszőrhöz (sokan), amikor már baj van, pedig havi egyszer tanácsos lenne. Nagyon sokat tud segíteni, főleg a megelőzésben. 

vtm2016.jpg

Végül pedig örülök azért, mert nagyon jó időt sikerült futnom. A masszőrömmel megbeszéltük - pontosabban tanácsolta -, hogy vegyem mosolygósra és élvezzem a versenyt, ne nyomjam ezt meg. Azért ez nem olyan könnyű, tudjátok. Mégis sikerült az első 35km-ig kontrollálnom magam pulzus és érzés alapján. Utána nem :)

Verseny reggele..

Elnéztem, és rosszul állítottam ébresztőt. Így indult a napom, de mégis sikerült percre pontosan a találkozó helyre érnem. Nem volt 5000-es címletem sem. Köszi Krisz és Marcsi :) Van, hogy nem vagyok formában, és nem "jól" indul a reggel, de attól még lehet jó utána. Pontosan onnantól, hogy ezt így gondoljuk. 

Szárra az út megint gyors, sima, és a parkolás pöpec. Ugyan így a rajtcsomag átvétel, ahol akárcsak tavaly, idén is szinte azonnal sorra kerültem. Kicsit hidegnek éreztem az időt, akartam a karvédőmet, amit otthon fejeltettem. Helyette volt a lobogós gatya, és felül két póló. Minden belefért a rajt előtt, minden :) Tökéletes volt, komolyan mondom. Imádok ide jönni!

Rajt!

Semmi izgalom, ezt szeretem. Viszont találkoztam Józseffel (követi a Finisher Fb oldalt), beszélgettünk és az első 25km-t vele tettem meg. Végig beszélgettünk, tapasztalatot cseréltünk, nagyon gyorsan eltelt ez a szakasz. A tempót igyekeztem visszafogni, pedig néha nagyon mentem volna. Józsi néha elment, majd megint együtt faltuk a kilométereket. Két frissítő állomás volt eddig, mindenhol banánt vettem, némi csokit, a kulacsomba isot. A segítőknek pedig egy jó nagy pacsi és egy köszönöm innen is, de ezt ott se voltam rest mondani. Kb 25 km-nél volt az elágazás, ahol Józsi balra, én jobbra. 

Itt egy darabig egyedül futottam. Nagyon érdekes volt. Először is, gyorsteszteltem az állapotom, hogy mi a helyzet a felénél. Alapvetően jól vagyok, érzem már az emelkedőket, de túl sok nincs ezen a versenyen, ami nem baj. Pont ez a jó a VTM-ben, hogy alapvetően egy gyors verseny, sikerélmény garantált. Nagyon jó első utlrásoknak is elsőbálozni.

Utána időnként hátra néztem, hogy jönnek-e, mert valamiért paráztam az eltévedéstől, pedig most a segítők után a pályajelölést is dicsérni fogom. Ötös! A hiba bennem van. Át is váltottam a navigációs képernyőre a Suunto-mon, de közben láttam, hogy mögöttem is jöttek. Mindkettő megnyugtatott. Elkezdtem élvezni a csendet, a látványt, mert itt éppen nagyon szép volt. Kedvem lett volna kurjantani egyet, de nem tettem. Hamarosan feltűnt egy futó, bottal, majd egy lány, bot nélkül (később Anita). Lassan, egyenletesen sikerült felzárkóznom hozzájuk, majd megpróbáltam elmenni, de lány visszajött a lejtőn, a srác viszont bottal üthette a nyomunkat, amit feltételezem tett is a fölfeléken. 

12792254_1009829965766430_3615188703536724079_o.jpg

Anita, nem csak visszajött, de kiderült róla 1-2 dolog. Például az hogy tavaly lefutotta az UTMB, és megnyerte a Lemkowyna Ultra Trail-t. És itt kezdődött az a 15km, amikor már nem gondolkoztam azon, hogy ne nyomjam, lazán fussam, nézzem a pulzust. Anita tempót váltott, vagy én kezdtem fáradni, de már nem akartam elmenni tőle, majd a maradás lett kihívás. Egy srácot beértünk, aki mondta, hogy velünk marad egy darabon, de Ő sem bírta sokáig. Innentől csak dombocskák voltak, melyeket végül hosszas lejtmenet követett, sok aszfalttal. Néha-néha eszembe jutott, hogy pár napja még fájt a derekam, ne kísértsem a sorsom, ezért amikor nagyon begyorsultam, akkor inkább vissza vettem a tempóból. Az utolsó 9 km átlaga még így is 5:14 lett, de így is csak 165-ös pulzussal. Az utolsó km pedig 4:49. Bővel elég lett volna 6:00 alatt tartani, hiszen láttam, hogy az első 30 km-en kb ennyi az átlagom, és ez nekem már elég.

12885865_1009830002433093_1406830983046347211_o.jpg

Finisher

Sikerült 4:47 idővel befutnom. Nagyon boldog voltam/vagyok. 170-es átlagpulzus mutatja, hogy tényleg nem nyomtam meg, mert akkor 180 felett lenne, és nem beszélgettem volna végig az első felét, majd a végét részben. A vízfogyasztásomból is tudom, hogy nem nyélen futottam, minden visszaigazol. egyedül az a problémám, hogy mivel az utolsó 2-3 hétben alig futottam, valamelyikben csak 5-öt, emiatt elég erős izomláz gyötör, amitől már elszoktam.

Ez az idő a 21. helyre volt elég. Bezzeg 2 éve, a 10. lett volna. Gondolom erősödik a mezőny :) Strava szerint megszületett az eddigi legjobb maratonom is 4:03-as idővel. Sose futottam maratont. Idén azt hiszem ez is kihúzom a bakancslistámról. 

Tehát..

VTM nagyon jó verseny. Tavaly is imádtam, nagyon jót mentem. Idén is minden jól jött ki. Sikeresen megérkeztünk, elrajtoltunk, a segítők aranyosak, viccesek, feldobták a hangulatom. A pálya eltéveszthetetlen volt. Az időjárás tökéletes, nem hiányzott a karmelegítőm, már az első km alatt sem. 

Azt bánom, hogy egész végig cipeltem a hátamon 1-1,5l vizet, amiből végülis nem ittam. Bőven elég volt, hogy minden frissítő állomáson iso-t kértem a kulacsomba. Az utolsó kettőn először fél dl kólát, majd iso-t. De hiába, a lányok itt már meccseltek a dobogós helyekért, nem tudtam, és annyira nem is akartam megpróbálni velük maradni, miután tempót váltottak. 

Jövőre itt leszek, és 15 percet fogok javítani legalább. 

Most pedig pihenek, a héten csak laza edzések lesznek, de lelkileg már készülök a Mátra Bérc-re és a Muzslára. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://finisher.blog.hu/api/trackback/id/tr438532546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kilfish · http://www.kilfish.com 2016.05.25. 09:05:56

Láttam, hogy nagyon komolyan készülsz az UTH-ra, aztán mégsem voltál ott, lesz róla poszt hogy mi történt? Sérülés?

ironman · http://finisher.blog.hu/ 2016.05.25. 09:25:03

@Kilfish: Nem tudom, hogy lesz-e valaha poszt. Sajnos túl nagy lendülettel csináltam (triatlont), és talán ezért hamar égtem ki, de állandó motivációs problémával küzködök.

Az UTH-ra való készülés alatt kétszer is túledzettem magam, aminek következtében elsőre a sípcsontom, másodjára a derekam figyelmeztetett. Nagyon elkeserítő és demotiváló, hiszen mindkét alkalommal hetek estek ki, így nem tudtam úgy felkészülni, ahogyan szerettem volna, nem volt meg a km mennyiség.

Így sajnos azt a döntést hoztam, hogy kihagyom, eléggé megviselt. Tudtam, hogy jó eséllyen max 70-80km-ig van bennem elég erő. Ha belegondolok, talán emiatt, és azóta tart a demotiváltság is. De edzek, sportolok, mert abbahagyni se bírom, hogy leglaább kipihenjem magam :) Az én agyam.. nehéz vele.

Viszont tetszik a weboldalad, láttam már korábban is, nem tudom, mire kereshettem.

Kilfish · http://www.kilfish.com 2016.05.25. 18:55:05

Sajnálom, mert nagyon komolyan toltad a felkészülést, azok a dupla Balboák (több is volt?) iszonyú kemények.
Sportról leállás szerintem sem opció, főleg neked, akinek ilyen jól megy. Szerintem az a lényeg, hogy az ember megtanulon türelmesnek lennie és meg kell tanulnia elfogadni, hogy idő haladtával nincsen mindig folyamatos fejlődés, örülni kell és élvezni azt az állapotot is amit elért és megbékélni avval amikor azt látja hogy már nem úgy megy mint régen. De ettől te még nagyon messze vagy, úgy értem, hogy még bőven fiatal vagy ahhoz hogy egyre jobb eredményeket érjél el az ultra alatti távokon, aztán korral úgyis veszít az ember a gyorsaságából, viszont az állóképességén bőven tud még sokáig javulni, úgyhogy szerintem bőven van még időd UTH 115-öt meg hasonlókat teljesíteni.
Köszi a dicséretet, neked meg jó lazítást, aztán ahogy kipihented magad szerintem újult erővel fogsz még PB-ket javítani.

ironman · http://finisher.blog.hu/ 2016.06.06. 21:37:02

@Kilfish: Csak ketszer mentem dupla Balboat, miutan masnap 20km rafutas es keves pihi miatt ismet leserultem, mint mindig... mert hulye vagyok, es mindigez okoz kiesest is. De ahogy az IM-en: "Az Ut maga a Cel"

Es ha mar... utaltam a nevezesem Nagyatadra. Elkezdtem a felkeszulest is, nincs mar tul sok idom.

Latom, hogy Te is tapasztalatbol irsz, mert jol latod a lenyeget. Bizony, turelem es ido. Nem tettem le az UTH-rol sem, meg fogok erni ra, es akkor lefutom, ugy, ahogy magamtol elvarom. Hogy sikerelmeny legyen.

Remelem, hogy most a nagyatadi nevezessel sikerult magam kizokkenteni, pontosabban, visszazokkenteni a regi kerekgavasba. Azthiszem, errol most irok bovebben...
süti beállítások módosítása