Sokan nem szeretik a görgős edzéseket, pedig télen nem lehet elégséges edzést végezni, legalábbis nehéz és időjárás függő. Aki bringázott rendszeresen -10 -15 fokban, tudja miről beszélek. Persze vannak lehetőségek. Én bringával járok dolgozni, legyen bármilyen idő, nem számít, és nagyon örülök, hogy vannak ezzel így mások is. Sőt, vannak, akik a munkahelyem előtt kérik, hogy lefotózhassanak, mert bringával érkeztem... 

Visszatérve a görgős edzésekre, csak akkor unalmas, ha hagyjuk. Ma este pörgős edzésem volt. 70 perc összesen, egy liter vizet veszítettem közben, és higgyétek el ha mondom, nem volt unalmas, sőt.. alig tudtam odafigyelni az X-aktákra közben. (Bezzeg most kizökkentett a vidám dal a szemöldökcsipeszről..) 

Az ilyen edzések nagyon nehezek tudnak lenni mentálisan. Persze fizikailag is megterhelő, de úgy gondolom, sokkal nagyobb erőfeszítés mentálisan kibírni a 120-as fordulatszámot 190-es pulzuson az 5-ik sorozatban, mint fizikailag. Miért? Mert el kell magaddal fogadtatni azt a kellemetlen állapotot, hogy fáj/ég a combod, izzadsz mint a ló, folyik a hátadon, csikiz, folyik az arcodon, csípi a szemed, fáj a segged a nyeregben, és úgy érzed, hogy igazából semmi sem jó, és még rettenetesen ki is vagy fáradva. 

Ami nekem ilyenkor segít (például ma), két gondolat volt

• Tudom, hogy kemény vagyok és ezt a gondolatot életben kell tartani valahogy
• Csak MA, csak MOST ezt az edzést jól kell megcsinálni

Nem számít a holnap, nem kellenek nagy ígéretek és nagy tervek. Nekem nem, mert sosem ez segít. Minden nap, csak azt a napot kell jól megcsinálni. Legyen az edzés, munka, család. 

Ez a január is úgy indult, mint az előző. Tervezett edzés nélkül, szokásosnál több futással januárban. Most, újra edzek, újra van lendület és és cél. A kérdés az, hogy ez meddig tart, miből lett és mi táplálja.

Meddig tart?

A lendület addig tart, amíg hat rá a motiváció. A motiváció lélegeztető gépe pedig a cél. 

Cél

A cél most formálódik a napokban, külső "nyomás" alakítja erősen. Hogy konkrétabb legyek, idén szeretnék egy teljes távot megcsinálni, és ehhez (nyaralás időegybeesés miatt) az egzotikus BalatonMan versenyt szemeltem ki, Iron távon. Igazi kemény, napos és dögös verseny szokott lenni, nem titok, hogy a kedvenceim egyike. Kemény, mert 2000 m össz. szintemelkedés van a 4-körös kerékpár pályán. 

A megfelelő cél tehát adott, és amint befizetem, kőbe lesz vésve. Egyébként a szállást már lefoglalóztam ide :) 

Így indul hát a 2015-ös év. Nándival folyamatos az innováció, mindig új dolgokat próbálunk ki, és ez is tolja a motivációm szekerét. 

Motiváció

Ha megvan a Cél, hangolódj rá, jelentkezz rá, fizesd be, foglald le a szállást, vedd körül magad vele, beszélj róla, írd le.

Próbálj ki új dolgokat az edzésben, kísérletezz.

Találj heti 1-2 olyan edzést magadnak, ami feldob, amit nagyon vársz és az edződ is támogatja. Nekem ilyen a Fenyőgyöngye megtekerése fixivel. Később a "hegy" teje lesz a cél, majd Dobogókő. Sokat kell edzenem, erősödnöm, mert szint lesz bőven a versenyen, és akad egy-két erősebb emelkedő is, ahol sok időt lehet nyerni vagy éppen veszíteni. 

Rugalmasság

Ez az egyik legfontosabb lecke, amit idén megtanulok. Mindig minden változik, tele van az életünk nem várt eseményekkel, amikre reagálni kell, és amik felborítják a "rendet". Ez engem mindig kiborít, kiabálok, mérgelődöm, elmegy a kedvem az egésztől és hagyom a picsába. Pedig ez teljesen normális, az élet része. Meg kell tanuljam lazán kezelni a váratlan dolgokat, jókat, rosszakat is. A sérüléseket sem stresszel fogadni, és elkedvtelenedni, hanem leckének tekinteni,  és egy lehetőségnek, hogy megismerhetem jobban a testem működését és korlátait. 

Legyen ez az évnyitó bejegyzés egy új remény csírája, hogy idén talán egy elfogadható ütemben fog hízni a blogom adatbázisa. De ha nem, hát nem :) Attól is függ, hogy igény vóna-e rá? 

Valamivel több mint öt hónappal ezelőtt ismertem meg Dominikát. A sport szele fújta össze sorsunkat. Eldöntötte, hogy futni szeretne és nekem ebben volt tapasztalatom. Egészen addig csak egy lány volt az Instagramon. Akkor még nem találkoztunk személyesen. Minden úgy indult, hogy egyik kerékpáros edzésemen eltekertem a 45km messze lévő kis községbe, ahol futótechnikai megbeszélést tartottunk. 

Azóta boldogítjuk egymást, és segítem, támogatom a futásban, figyelek rá, óvom Őt. Így alakult, hogy végül eljutott élete első félmaraton célkapujába. Számára a 29. Wizz Air Félmaraton valaminek a kezdete lett, az, hogy pontosan minek, az majd a következő évek alatt kiderül. Mindenesetre már regisztráltunk a 11. Balaton Félmaratonra, ami november 15-én lesz. 

Már a kezdetekkor eldöntöttük, hogy én is indulok vele, és végig fogom kísérni a célig. Szeretem, amikor minden úgy alakul, ahogy eldöntjük. Reggel már nagy volt az izgalom, és gigantikus méretű csoki várt ránk, amennyiben célbaérünk. Nagy volt a nyomás :) Az 5. rajtzónából indultunk, a cél az volt, hogy beérjünk a célba. Lassú kezdés volt a terv, de még így is elég erős tempóban indult, pedig igyekeztem visszafogni, de ez a tempó nekem is szokatlan, magamon is uralkodnom kellett sokszor, és még Dominikára is figyelni. Igyekeztem jó tanácsokat adni, minden frissítőnél szerintem jól frissített. Mindenhol ivott vizet, csak a féltáv után javasoltam, hogy már banánt is vegyen magához, a szőlőcukor pedig opcionális volt, de jól esett. A Nyugatinál pedig tervszerűen kerestük a kólát, és csak azt, mást már nem. Innentől már csak a cél várt minket. Ez az utolsó 3km volt élete legnehezebb 3 kilómétere szerintem, de nagyon ügyesen kitartott, mert ezek voltak a leggyorsabbak, így sorban: 6:24(19),  6:15(20),, 6:09 (21).

Azt gondolom, hogy aki az utolsó 3km-en még tud km-ről km-re gyorsulni, megfelelően osztotta be az erejét, és első félmaratonon ez nagyon dicséretes, még akkor is, ha kis segítséggel tette. Minden tiszteletem a páromé, nagyon büszke vagyok!

A magam részéről pedig, élveztem nagyon a versenyt, bár nekem ez most nem adta meg azt, amit egy versenytől kaphatok. Teljesen máshogy kellett a rajtvonalhoz állnom, ez is egyfajta kihívás. Kikapcsolni a versenyszellemet, és csak élvezni a város képét, a hangulatot, a tömeget. Az utolsó 3km számomra is nehéz volt, fájt picit látni, hogy küzd a kedvesem, de tudtam, hogy ez egy ilyen melós verseny lesz neki, és ezzel jár. Az útvonal jó volt, a látvány tetszett, magamba szívtam a várost, élveztük, hogy csak a miénk (futóké) a belváros, és a frissítések is teljesen rendben voltak. A szervezés kifogástalan volt onnan nézve, ahol mi futottunk. Szerintem jövőre is el fogunk indulni ezen, ha másért nem is, a feeling miatt.

Régebben, amikor valamit elölről kezdtem, vagy újrakezdtem, ismét nekiláttam.. új mondtam, hogy "vissza a régi kerékvágásba". Mostmár ezzel a megfogalmazással nem értek egyet. A régi kerékvágás talán rossz felé tartott, azért régi, itt az ideje újat vágni a földbe. 

Több dolog is változni fog. Például felhagyok korábbi elvemmel, miszerint nincs szükségem táplálékkiegészítőkre. A következő termékekez használom most:

• SCITEC Liquid Magnesium izomgörcsök megelőzése céljából kezdtem el inni, egyenlőre nem tudok pozitív véleményt megfogalmazni úgy, hogy legyen igazságtartalma, hacsak nem: finom. Görcsök gyötörtek azóta is versenyen, és ami segített, az a sótabletta, és akkor felvezettem a következő terméket
• PENCO AC Salts akkor jöttem rá, hogy mennyire fontos ez számomra, amikor a BalatonMan-en olyan mértékű görcsök kínoztak, amikkel nem bírtam, és a feladás is szóba került. A sótabletta (nem hazudok) azonnal megoldotta kis időre a problémát, de folyamatosan kellett ennem. Mindenkinek ajánlom, aki görcsöl, de csak akkor, brahiból szerintem felesleges, hiszen ez is szervezetfüggő dolog.
• BioTech ISO Whey Zero laktóz és cukormentes tejsavó fehérje. Ezt csak a futás és kerékpár után iszom, néha úszás után is, de semmi képpen sem iszok erősítő edzés után. Nem török a "Szikla" babérjaira. De szeretnék szép, szálkás és esztétius izmokat a lábaimra és a törzsemre. Párkapcsolatban sem romboló hatású ;)
• BCAA 6000 erre nincs is igazán szükségem, ezért inkább úgy fogalmazok, hogy tesztelem.

Nem írtam és nem írok részletesen semmit a fenti termékekről, mindegyikre kattinthattok további részletekért.

Ma úsztam először a verseny után a Dagályban. Nem éreztem magam csúcsformában, azon is gondolkoztam, hogy hogy a fenébe úsztam le ilyen erőnléttel a távot a versenyen?! Nem is csoda, hogy majdnem becsináltam. de semmi baj, no para, don't panic, minden rendben van, lementem, edzettem és utána futottam egy prímát a kissé bogaras naplementében de ugyancsak romantikusan, a patakparton. Bevallom, kissé elszaladt velem a ló, mert bennem is él a versenyszellem, amikor mindenki másnál látom, hogy milyen gyorsan futnak, pedig.. nem kellene. Ezért ma 8km-t futottam 4:49-es átlaggal, és hazudnék, ha azt mondanám, elfáradtam, de azért benne lesz a vádlimban a kellemesen bizsergető érzés holnapra (és remélem péntekre is, hallod Kicsikém?! ;) ). 

Nem akarok dicsekedni, hiszen az milyen nagyképű dolog lenne. [..] na jó, kit érdekel, szóval, igazán büszke vagyok arra, hogy akaratomon és tudtomon kívül is igen egyenletes tempót futok. Ez nem cél, de jó nézni, és optimális is, ugyanakkor veszélyes, mert nem akarok egytempós futó lenni. Majd a dombos-hegyes edzések ezt megoldják helyettem, addig is csodálom a sokaid ilyen edzésem gyümölcsét. 

Kerékpárom pedig doktornál van. Ismeretlen eredetű hangot hallat, ami további bevizsgálást igényel, sajnos (remélhetőleg csak) kisebb sebészeti beavatkozással a kormány részen. Hamarosan új stopli is kerül a cipellőre, teljes megújulás :) Ha minden jól sikerül, akkor kap egy használt, de szintén Giant első villát, ami már carbon, tehát kikerül az AHEAD átalakító és a dögnehéz alu villa. Megérdemli, már 4 éve hű partnerem az edzéseken és versenyeken. 

Végül pedig egy üzenetet továbbítok, ami a mai ebédnél köszöntött reám:

Köszönöm, remekül!

Pontosan 4 nap telt el a verseny óta és be vagyok sózva. Igyekszem fokozatosan edzeni, és minél hamarabb regenerálódni. Tegnap futottam 5km-t, nagyon jól esett, könnyű volt, szálltam, mint a lepke, halkan, puhán és csendben a patak körül háromszor. 

Sosem tudok kiigazodni magamon, de legalább nem unalmas. Most rákattantam újra az erősítő edzésekre, mint a TRX. Le is mentünk a ház mögötti játszótérre és egy spontán alakult remek edzést kerekedett belőle. 

Most azt találtam ki, hogy nevezek Kenesére 70.3 távra (ezt már meg is tettem, de még fizetni kell). A bökkenő csak az, hogy másnap lesz a Wizz Air (tavaly Nike) Félmaraton, amit az én kedvesemmel együtt fogok végig futni, mert megígértem, de ha megígértem, akkor nincs kiút. Erősen gondolkodom, szeretnék még egy utolsót versenyezni idén, nem kell egyéni időcsúcs, se semmi, csak menni még egyet a szezon vége előtt. Nagyon menni pedig ott lesz a Balaton Félmaraton novemberben.

Van még pár napom eldönteni, nem akarom elsietni, mert mindennél fontosabb most, hogy a párom felkészülését a félmaratonra semmi sem zavarja meg, és ott lehessek vele a teljesítésnél. Addig is a TRX-en le tudom vezetni minden fölös energiám, és a tervek szerint le fogok járni a játszótérre vele.

Harmadik és egyben utolsó triatlon versenyem volt idén a múltheti Ironman 70.3. Motivációvesztés miatt egész évben mondhatni alig edzettem. Számszerűen: Úszás 90km, kerékpár 2700km, futás 750km. Talán van, akinek nem is tűnik kevésnek, ezért elmondom, mit kellett volna: úszás ~150km, Kerékpár  ~5500km, futás ~1500km. Mindent megteszek, hogy a következő szezon ilyen legyen, és ebben segíteni fog a tegnapi versenytapasztalat is, de számítok a páromra és az edzőmre/barátomra is. Gyakorlatilag az utolsó 3 hétben csak futottam, heti egyszer. Nem volt tehát komoly elvárásom, de azt szerettem volna, hogy a Balatonman 70.3 időmnél gyorsabb legyek. Ez bejött, 4 perccel. 

Regisztráció

Csütörtökön regisztráltam. Még be sem léptem a területre, máris találkoztam egy ismerős sziluettel, majd arccal. Krisztián elkísért a regisztrációhoz ahol kaptam ajándék IM zoknit is, mert hamar neveztem :) Megbeszéltük, hogy ne legyek hülye és megnéztem az expo-t. Minden pénzem el akartam volna költeni ott, de ekkor még csak egy sótablettát vettem. Tésztaparti előtt találkoztam Bálintékkal is az egyik sátorban narancs színű, reklám szagú babzsákban henyéltek. Boldogan csatlakoztam hozzájuk, s így már együtt ültünk asztalhoz (még egy sátorral odébb), és kezdtük meg a szénhidrát feltöltést. Végül egész nagy társaság verbúválódott kiegészülve Gergőékkel. Jómagam három féle módon ízesített tésztát kóstoltam.

Pénteken is sikerült kiérnem 13 órára és végigültem a technikai értekezletet, majd a párommal folytattuk a Kopaszin a szénhidrát raktárak csordultig töltését egy hatalmas és nagyon finom, alul éppen jól ropogós, felül majdnem túlságosan, de még férfiasan csípős pizza társaságában. Szeretem a Kopaszi-gátat, mindig is nagyon tetszett. Korábban még ebédidőben is kitekertem oda, amikor otthonról hoztam szendvicset, és a Duna partján, annak is homokos napsütötte meleg részén fogyasztottam étkem, nézve a sportolókat a vízen, hallgatva a víz folyását, kacsák vagy éppen a szél zaját.  

Úszás - 1900m 0:37:51

Úsztam már jobbat, például a BalatonMan-en, több mint három perccel. Nem sikerülhet mindig minden. Egész reggel azt vártam, hogy a vízben legyek sokadmagammal, de nem azért, mert ezt szeretem a legjobban.. neem, mert a csirkepörköltet galuskával, ha tárgyilagosítjuk, hanem, mert a reggeli várakozás idegtépő, ha hagyjuk. Felhúztam a fekete, sosem kényelmes "ruhám", megmártóztam a hideg vízben, majd türelmetlenül toporodva vártam a sorom. 9:35-kor, 35 perccel a PRO rajt után én is elindultam. Ekkor gondolataimban már félelem nem volt, csak annyi, hogy bal szél és nyomjuk. Nagy irammal kezdtem, hamar jött a pánikroham, nem kaptam levegőt, nem tudtam tovább úszni, még mellben sem, sokszor csak álltam, és hagytam, hogy kikerüljenek. Már majdnem leghátul voltam, amikor a sokadik próbálkozásra sikerült vízszíntben maradnom és úszni. Tisztában voltam azzal is, hogy nagyot kerülök, de nem akartam embert körülöttem, csak túlélni, ami bár vicces, hisz mi bajom lehetne, de a pánikroham nem olyan, hogy azonnal lenyugtatom magam. Ezért pánikroham. Aztán a sárga lufinál jobbra fordulva az állapotom is jobbra fordult, és ezután már egyre gyorsultam. Végül már nagyon jól ment, nagyon sajnálom, hogy az elejét elrontottam. A 241 versenyzőből a 148. helyen jöttem ki a vízből. 34:03-as idővel 89. helyen jöttem volna ki, és ennyit tudok úszni. Keserű ízű megállapítás. 

Kerékpár - 90km 2:47

2 kör, egyenként 45km volt a feladat. Ebben jó szoktam lenni, de most nem hoztam a formát. Az első pillanattól kezdve fájt, és végig szidtam magam, amiért nem edzettem, nem készültem fel rendesen. Megittam a levét, de valahol mégis inkább büszkeséget érzek. Jó ez! 16 helyet így is előre léptem. Csak akkor éreztem jól magam, amikor délnek haladtam, és nagytányéron is kényelmes volt. Sokat ittam, megálltam egy mobil wc-nél vizelni, ilyen sem történt még soha versenyen. Ezen most 3-szor is kellett. Túl sok emlékem nincs a kerékpározásról. Eltelt, nagyjából eseménytelenül, sokat nézelődtem és féltem, hogy nem érek a végére :) 

Futás - 21,1km 1:46:55

Ez sikerült a legjobbra a három szám közül. Titkon reméltem, hogy talán jobbat futok az eddig valaha futott legjobb időmnél, de ennek 5 mp híja maradt. 4 körben volt a félmaraton meghatározva, körönként egy újabb színes gumi ékesítette kisportolt testünket, ezzel számolták a köröket, ami szerintem szuper ötlet. A nagy izgalmakban néha kettőig se tudok elszámolni.. Büszke voltam a frissítésemre, mert az utolsó folyadékcserét még a depóban elvégeztem, és komfortos voltam belül végig. Kicsit félve, de már a második körben ittam kólát és Red Bull-t is, mert ez a kör vészesen nehéz volt érzésre. Párom velem izgulta végig és minden körben adta, amit kértem a fordító előtt. A sótabletta biztos, hogy nem az ördögtől származik, mert Istenien éreztem magam tőle, de nélküle talán pokol lett volna a futás. 

Végül

Az első verseny óta vágytam arra, hogy egy valódi Ironman-en indulhassak, ahol nem csak a távok egyeznek meg, hanem a név, a logo és minden :) Teljesült egy a vágyam, és a tervek szerint mindegyiken el fogok indulni. Kropkó Péter álma is sikerült, így mindenki derül.

Idei második versenyem a BalatonMan 70.3 volt. Sokat tanultam magamról. Érdekes, megható, kivételes versenynek éltem meg. Idén teljesen máshogy álltam mindkétszer rajthoz, mint tavaly. Nincs bennem görcs, stressz az időm miatt, csak várom a végét. Verseny közben sincs meg az a nagy akarat, hajtás, inkább a hangulatom próbálom megőrizni és javítani. Mégis, ilyen hanyag felkészülés ellenére igazán jól teljesítettem magamhoz képest. Boldog vagyok.

Úszás - 1900m 0:34:37 (105)

A rajt előtt megérkezett Dominika és Nándi is. Örültem, nagyon vártam az érkezésüket. Dominikával indultunk az úszáshoz, hosszas búcsúzkodás, "Ügyes leszel!", és egyéb bíztató szavak, gesztusok. Jó ez :) Neoprén fel, szokásos küzdelem, és a rajt előtti izgalom, várakozás, itt már egyedül. Találkoztam Bálinttal és Gáborral, együtt indultunk a vízbe. A tó kellemes volt, sokan voltunk. Kissé meglepett, hogy nem ér le a lábam, így még nem rajtoltam el, de végülis.. mit számít. Szokásosan a jobb szélére helyezkdtem és onnan vártam a rajtot. Ez mindig bejött, elkerültem a  bunyókat, s talán kicsit többet kell úszni a külső "sávon", de így is megéri. A rajt utáni párszáz méteren nem éreztem magam túl jól, de haladtam, csak a tömeg zavart. Nem merek még két ember közé beúszni, ilyenkor inkább megállok és kerülök kívülről. Biztos, hogy emiatt elmegy 1-2 perc, de meghagyom a saját érési időmet, ami az úszást illeti :) Az első bóját már jobb hangulatban kerültem, volt terem, nem voltam fáradt, mi több, egyszer sem voltam fáradt, félek még kimerülni a vízben. 

Az utolsó szakaszt mindig igyekszem finoman megnyomni, ezt most is jól ment, ugyanakkor vigyázok, hogy ne kapjon el a hév túlságosan a célkapu felé közeledve. Nem túl okos dolog pont az utolsó 100m-en félholtra úszni magam, ezt hamar megtapasztaltam tavaly. Könnyebb így felállni a célban, és jó eséllyel a megfelelő irányba kezdek szaladni :) 

Kerékpár - 92km - 2:55:19 (58)

Bringázni szeretek. Mindegy, hogy sík, dombos, hegyes... szeretem. Szerencsére nem megy rosszul, és látom a hibáim, látom, hogy kell még fejlődni. A kerékpáron otthon érzem magam, de a második körben mindig óvatos vagyok. Érdekes helyzet.. igyekszem jól megnyomni a versenyt, az emelkedőkön nem sokat spórolok az erővel, a lejtőkön pedig törekszem arra, hogy laza lábakkal haladjak, de tegyek bele erőt. Általában kispécizek magamnak valakit, akit x időn belül meg fogok előzni, aki éppen csak lassabb, mint én, hiszen közeledik. Ez motivál egy időre, kis feladatokat adok magamnak, amiket megoldok. Sok kis feladat, sok kis sikerélmény = jó/jobb hangulat a versenyen. 

Sok érdekeset nem tudok mesélni. A bringa eltelt. Az első kör végén kicsit kétségbeestem a fáradtságot érezve. Nem igazán tudtam hová tenni, de a 2. körön a Gellán megnyugodtam, hogy semmi vész, jól vagyok. Találkoztam ismerősökkel a pályán, ez mindig jó, és mindig le is szoktam írni :) Tehát ennyi, 92km volt a feladat, letekertem, igazából eseménytelenül, de boldogan, jó hangulatban telt. 

Futás - 21.1km - 1:50:14 (145)

Ez a legjobb, ez a show, a buli! Itt történnek mindig a legérdekesebb dolgok. Itt lehet megrogyni, kidőlni, vagy éppen szárnyalni. Nyalni a sót, ami az arcunkról folyik a szánkba egy jól sikerült kobak hűtés után, de kitérdekel... úgyis hiány van belőle. 

Nekem sem volt eseménytelen. A depózás jól és gyorsan sikerült. Minden rendben, elindulok futni és kellemes tapasztalat, hogy üdén és lazán futok, repülök, suhanok, előzök, majd BUMM, beránt a jobb, s azonnal követi jó testvér módjára a bal combfej izom is. Rándul, majd ránt, összehúzódik, jelzi, hogy neki itt elég is a munkából. Mindez az első kör 2. frissítő állomásán. Nagy nehezen letérdelek a kék lufikapu mellett, és végre nincs fájdalom. Olyan jó, béke van a testemmel. Fel is állnék, de nem, még nem. Egy kedves Nő próbál segíteni. Látom a szemén, hogy nagyon sajnál, agyal, mit tehet, de semmit, köszönöm. Ez az én harcom, megvívom. Holott, már 3-4 perc után az járt a fejemben, hogy ennek a versenynek most lett vége. De mint mindig, mikor már feladnám, a lábam jobban lesz. Beérek az első körből, szomorúan közlöm Nándiékkal, hogy mindkét combom görcsölni akart, és ezért voltam oda eddig. Visszafelé kaptam sótablettát. Ha lila lenne és folyadék, nevezhetném gumibogyószörpnek is. Hihetetlen, de azonnal hat, semmi probléma, és rövid ideig tart. Derült ez ki a 3. körben, amikor újra jöttek a görcsös rángások. Nem részletezem, nem érdekes dolog, sokszor megálltam emiatt. Ami említésre méltó még, hogy amikor az 5. körben, a célegyenesben álltam meg nyújtani, egy kedves ember ugrott oda - Görcs? - igen - Tessék (adott egy Mg-ot és vizet), ezzek kibírod a célig. - Köszönöm, és a 6. körben is megköszöntem neki. 

Külön motivációt jelentett, hogy a párom, szerelmem is a pálya szélén izgulta végig az egész versenyt, főleg a futást. Jó volt látni, segített, frissített, bátorított, sok erőt adott. Biztos vagyok benne, hogy a jelenléte is sokat tett hozzá a versenyzéshez. Remélem, hogy a jövőben a legtöbb versenyemre el fog tudni kísérni. És amikor mondta, hogy ha még az utolsó kört így futom, mint a többit, simán meg lesz az 5:30-as idő. Szeretjük a jó hír közlőjét :)

Végszó

Végül beértem a célba, az időm 5:25 lett. Örülök, mert a problémák ellenére az 1:50-es félmaraton nekem csak 4 perccel rosszabb, mint az eddig legjobb, ami tavaly őszi idő. Mindemellett javítottam 30 percet a tavalyi időmhöz képest. 7 percet javítottam úszáson, ami az egyik legnagyobb meglepetés volt. Csupa csupa jó. Összetettben a 73. lettem, a kategóriámban pedig a 10. a 79-ből. Ezt sikernek könyvelem. Innen már minden egyes helyezéssel feljebb hatványozottan keményebben kell megküzdeni, és lassabb is lesz a helyezés és idő javítás, de sebaj, mert annál értékesebb lesz. 

Hol is kezdjem?! Utólag értékelve sok bűntudat van bennem, amiért nem tettem oda mindent, hiszen remek formában voltam. Hangsúly ott van, hogy utólag. Egy percig sem volt kedvem indulni, a nevezéstől kezdve a 2. futókörig. Illetve a bringán voltak jó pillanatok. Eddig kiderítetlen okok miatt mentálisan nem vagyok versenyzős formában. Se edzeni, se versenyezni nincs kedvem az utóbbi hetekben. Volt, hogy elindultam egy versenyre és visszafordultam 100km után az autópályán. Sajnálom és szégyellen magam emiatt. Remélem, hogy hamarosan visszaszerzem a motivációm.

Ugyanakkor, meg nem érdemelt módon, jól sikerült a verseny, elégedett vagyok szinte mindennel. Őszintén szólva, még nem is tudom hová tenni a dolgokat. Nem éreztem magam felkészültnek, sem jó formában, nem is edzettem a verseny hetében. Előtte is sok edzést kihagytam az utóbbi 1-1,5 hónapban. Sajnálom, hogy ilyen gondolatokat kell megosszak, de most nincs más, azért leírom, demotiváló lehet, itt még meg lehet állni az olvasásban :)

Úszás - 1500m - 0:31:43 (99)

Nem mondom újra, milyen hangulatban vágtam neki a kihívásnak.. erre rátett egy lapáttal, hogy időre nem voltunk képesek bekerülni a vízbe a rajthoz. Kinek a hibája?! Nem érdekel, nem érdekes már. Még a lábam sem ért le, ezért kihívást jelentett a szemüvegem párátlanítása is (jól megnyalni) a rendelkezésre álló időben. Szerencsére 3 kóbor versenyző miatt még picit csúszott a rajt, de mire észbe kaptam, igazából eldörrent a verseny kezdetét jelentő duda. A kezdet jó volt, mentem, kilőttem, mint egy profi, szeltem a vizet, úsztam.. majd az első fordtó után minden szétesett. A torkomon termelődött dolog a legtöbb levegővételt megnehezítette, letüdőztem, köhögtem és szétesett a mozdulat, a tempó, és meg kellett állnom sokszor. Nem is részletezem, csúnya dolog, de főleg kiábrándító. 

Valójában, itt ki akartam szállni a versenyből, az addig is kedvtelen versenyzésből már dühös/nyűgös versenyzés volt. Sétáltam a bringámig, és azon gondolkoztam, hogy most lesz az első verseny, amit befejezek a célkapu előtt. Dominika (párom) viszont másképp gondolta, Ő látni szeretett volna átfutni azon a kapun, és ezért meg is tett mindent. Hálás vagyok Kicsim! 99. helyen jöttem ki.

Kerékpár - 40km - 1:08:26 (30)

Ebben volt már kocogás is, mert hülyén éreztem magam sétálva egy versenyen. Még a bringára is olyan szerencsétlenül ültem fel, mint aki először próbálja :) A bringa igazából hosszú volt, és unalmas, Sokat gondolkoztam, nem voltam versenyhangulatban, nem voltam fejben ott. Néztem a versenyzőket, sorra előztem meg őket, és azon gondolkoztam, hogy azért ez most jól esik. Mármint előzni! Ad egy kis önbizalmat, de nem lettem tőle vérmesebb. Megtekertem a saját erős, de kényelmes tempómban, nehogy megint nagyon lefáradjak, mint Orfűn, és görcsölök majd a futáson (vádli). Egyedül az emelkedőket nyomtam meg olyan 90-95%-os erőbedobással, ott szeretek nagyon előzni. Kicsi vagyok és (mostmár) könnyű, nekem azért ez könnyebb. Majd a végén, az utolsó 1-2km-en igyekeztem inkább pörgetni, ezért az előttem haladó 3-4 fős csapatot már nem akartam behozni, mert egy pici rutin azért már van. 

Krisztián, mint úszáson is beért, itt is beért megint. Együtt értünk be a depóba. Jó volt látni, még akkor is, ha akkor ott nem mondtam neki, de a kedvemen hozott kicsit. 30. helyen értem be a depóba.

Futás - 10km - 49:10 (39)

12mp-el futottam csak lassabbat, mint Endomondo szerint az eddgi legjobb 10km-em, ami egy 50 perces progresszív futás volt. Ezt már jobban élveztem, de az első 2.5 és talán a második 2.5km sem esett jól. Szokásos: gyomor zavar, meleg van, szomjas vagyok, szúr, nyom.. de a második kör már sokkal jobb volt érzésre. Sok ismerőst láttam. Itt is igaz volt, hogy inkább kifelé néztem, nézelődtem, versenytársakat, járókelőket, bringásokat. Néztem, ahogy néznek minket, és próbáltam kitalálni, mire gondolnak. Figyeltem, ahogy a sporik sorban megrogynak, illetve azokat, akik nem! Próbáltam rájönni, mi a különbség köztük. Nem tudom, de talán a mozgás. A sajátomra végig figyeltem, nem engedhetem meg magamnak semmilyen körülmények közt sem, hogy hanyagul fussak. 

38. (219) helyen értem a célba 2:32-es időmmel. 

A szervezéssel nem volt gondom összességében, talán a rajtcsomagért kellett sokat a napon főni. Az nem volt jó, illetve a rajt sem. De ezek apróságok, a legnagyobb gond velem volt ezen a versenyen. Ki tudja, ha odateszem magam, akkor talán mégjobbat megyek, talán összeesem a kimerültségtől. Mindenesetre szerelmes vagyok, és ez biztosan sok erőt adott :)

Pattanásig, sőt, törésig feszül a hangulat, legalábbis a kerékpáromban. Tegnap munka után indultam Dobogókőre, maxon kellett volna magam alá gyűrni az emelkedőket. Így is tettem, amikor a hátsó váltómból valami kitört, kiugrot... 

Mondanom sem kell, hogy kellemetlen, amikor elindulok ilyen esőben, és 70km/h szembeszélben, ráveszem magam, hogy élvezzem és élveztem, és így kell járjak. Kicsit kárpótol, hogy a héten sokat úszok, és mindig kellemes izomlázam van a felső testemben. Eddig 9km-t úsztam, de holnap is el fogok menni. 

Sajnos el kell fogadni, hogy ez a sport sok sérülésveszélyt és egyéb akadályozó tényezőt hordoz magában. Csak abban bízom, hogy lesz majd olyan szezon, amikor minden nagyon jó, és sokkal kevesebb problémával kell majd megküzdeni. Addig is, a legjobb tudásom szerint végzem az edzéseim, és nagy figyelmet szentelek a nyújtásoknak és erősítéseknek.

Nem vagyok nagyon letört, mert az életem másik területén nagyon jó dolgok történtek az utóbbi időkben és annak hatása van a sportra is. Lendületesebb, erősebb vagyok, főleg, hogy Ő is szereti, és elkezdte a triatlon. Drága barátaim, a hazai triatlon sport egy újabb kivételesen győnyőrű teremtéssel gazdagodott :)