Éppen ma beszélgettem erről hosszasan telefonon a barátnőmmel. Arról volt ugyanis szó, hogy szeretne Ironman lenni. Mindig boldogsággal önt el, ha valaki ezt a célt tűzi ki maga elé, mert ez egy nagy dolog, nehéz dolog, és biztosan komoly teljesítmény. Igen, az! De nem csak úszásról, kerékpározásról és futásról szól ez a sport. Lássuk, még miről.

Az edzések relative könnyűek, csak elindulni nehéz olykor, de sportolni jó! Sportolni élvezet! Vannak azonban ennél kevésbé izgalmasabb, ugyanakkor ugyan annyira fontos összetevői egy felkészülésnek.

1. Evés (mikor, mit és mennyit)
   
2. Ivás (mikor, mit és mennyit)
3. Pihenés
4. Meg kell tanulni hallgatni a testünk segélykéréseire (sérülésmentesség)

EVÉS

Nem követek szigorú étrendet, hiszen (nagyon) amatőr sportoló vagyok, és a hozzám hasonló kezdőkhöz tudok szólni. Ezeket a szabályokat egyenként vezettem be, voltak, amik kihullottak, voltak, amik megmaradtak. Ezek állnak itten:

1. szabály: reggeli előtt jó egy kis testmozgás, akár minden nap. Lehet ez hasazás, vagy egy jó kis szuperszett edzés, kihasználva az afterburn hatást.

2. szabály: napközben nem nassolok, de többször eszem. Általában 2 könnyű ebédem van (11 és 14 órakkor) 

3. szabály: este sosem eszem nehéz kaját, főleg nem eszem közvetlen lefekvés előtt

4. szabály: nincs fehér kenyér, és minden nap kakaó sem 

IVÁS

Nehéz volt hozzászokni, hogy edzésre mindig vigyek ISO-t, és igyam is meg! Muszáj!

A másik nehéz dolog (s még ma is), eleget inni. Ugyan annyi folyadékot kellene visszapótolni, mint amennyit kiizzadunk. Sok irás, tudományos és kevésbé tudományos szól arról, hogy miért veszélyes a dehidratálódni. 

A napi folyadékbevitel ellen mindig is "lázadtam". Úgy voltak vele, hogy a szomj is egy olyan inger, mint más egyéb testni ingerek, amik jönnek, ha jönniük kell, és akkor menni kell. Nem előbb, és főleg nem utóbb :D Úgy tűnik tévedtem, és fokozottan igyekszem minél többet inni napközben.

Edzés előtt egy órával érdemes feltölteni a vízkészletünket.

PIHENÉS

Napi 8 órát kellene minimum aludni, de tudom, ez sokaknak egy szép álom. Ettől függetlenül meg kell oldani a pihenést. Kellenek a pihenőnapot és kellenek a lazább hetek is. A keményen edzeni fogalmat pedig a legtöbben félreértik. Legyein inkább: okosan edzeni. Megfelelő pihenés nélkül, nincs megfelelő regeneráció, az izom nem kerül tökéletesen pihent és terhelhető állapotba, és sosem fog a valódi teljesítmény látszani. Cserébe várható pár további sérülés.

SÉRÜLÉS

Bizony, az egyik legnehezebb része (legalábbis számomra) az, hogy sérülésmentesen készüljek fel. Még nincs túl sok tapasztalatom, de az eddigiek alapján pár tanács

• Fokozatoság elve
• Pihenőnapok
• Kiegészítő erősítések. Első helyen a dekér, majd a láb.

Remélem segítettem!

Kezd minden visszatérni a régi kerékvágásba. Érezhetően másképpen indult ez az év. Nem volt meg az a motiváció, mint tavaly, vagyis az első IM felkészülés. Azt hittem, nem is lesz már kedvem annyit edzeni. Januárban újra elkezdtem a futást, csináltam is 150km-t ebben a hónapban, majd februártól újra együtt dolgozunk Nándival. Lassan minden visszaáll...

Úgy tűnik, hogy sikerült többet mennem terepre is futni. Nagyon boldog vagyok ettől, mert szeretek kint is futni, és nem holmi km hóbort ez, ami manapság "menő" lett. Egyszerűen csak a szagok, a látvány miatt és mert sok emlékem van erdőkről, ösvényekről, hiszen gyerekkoromban és fiatal felnőtt koromban is sokat voltam kint. Oda (is) tartozom. Szerettem erdőben kirándulni, majd túrázni, majd montizni és most futni is. Egyfajta evolúció ez is..

Már voltam kétszer kicsit bővített Panoráma-körön is. Krisszel tapossuk az ösvényeket. Jól telik a futás, nem sietünk, beszélgetünk, lepisilünk egy bokrot, gumicukrot szopogatunk, nézelődünk, figyeljük a pulzust és köszönünk a szembejövőknek, ha már ránk köszönnek. Jó ez. Hegyen jól lehet fejleszteni a futótechnikát is, és erőfejlesztésre is jó. 

Emellett az úszás és kerékpár is lassan a mindennapok része lesz. Érződik a 3-4 hónap kényszerszünet, ugyanakkor talán jót is tett. Úgy érzem, nem megy rosszul, és lnemsokára ugyan olyan jól fog menni. Keményen megcsinálom az edzéseket.   

A költözés is jót tett. Szeretem a környezetváltozást, igaz, a költözés macera és pénz. Az új helyen viszont előttem van a patakpart, így nagyon egyszerűen, bármikor azonnal futhatok egy kellemes 3-5km-t. Több szerintem unalmas lenne itt, sok a keresztút, vagy körözök. Vagy csak kifekszem a fűbe és papucsbogarat számolok. Vagy hallgatom a patakot. A lényeg, hogy ott van.

Ami a legfontosabb, hogy ezt az évet szeretném sérülésmentesen végigedzeni. Tanultam a hibáimból, és még mindig nagyon sok tanulnivalóm van. A teljesítménykényszer megöli az edzéseket, és a sikerek megélését, felfedezését. Észrevettem magamon, és másokon is, hogy gyakran nem tudunk örülni, mert magas az elvárás és van olyan nap, hogy nem jön össze. Lehet az verseny vagy egy edzés is. Ami még rosszabb, hogy nagy mértékben látom fokozódni a km versenyeket, inkább futók közt. Pont abban a sportban, ahol eddig is tízből 8 futónak biztos volt legalább egyszer sérülése, gyulladása. A bolondok pedig nem tanulnak semmit. Eleinte persze keménykedés megy, de végül mindenki megtörik, aki túl konok, hogy odafigyeljen magára, és másoknak, talán pont a Facebook csoportnak akar bizonyítani, hogy milyen kemény csaj vagy csávó.

Éppen eleget pihentem tavaly sérülés miatt. Baromi nehéz visszafogni, és megállni. Ehhez több erő kell, mint tovább futni. Sokkal nagyobb erőfeszítés betartani a pihenőidőket, mint futni mint akit kergetnek napról napra. Az nem nagy cucc, mindenkinek megy, láttuk/látom.  

Ez a kérdés ezúttal mostanáig húzódott. Nem is edzettem a novemberi félmaraton óta szinte semmit. A napokban viszont körvonalozódott. 

• 2014 km futás 2014-ben
• Tiszaújváros sprint táv - adni a triatlon feelingnek :)
• Apfelland sprint táv - külföldi érzésnek is adni :)
• BalatonMan 70.3 - 5:30 alá menni
• Budapest IRONMAN 70.3 - 5:00 alá menni
• Sérülésmentes év

Kemény célok, kemény edzéseket igényelnek, és még keményebb akaratot. Kérek szépen a névnapomra mindkettőből :)

A ma esti edzésem üdítő, felemelő és _:?X_:LK,wi?:É jó volt :) Mivel 2013-as év sok sérülésről szólt, ami korlátozott az edzésekben, ezért idén a legfontosabb, hogy sérülésmentes maradjak. Ezért úgy indultam ma el, hogy 5km, és utána minden méter ajándék.  

A lényeg az, hogy ezt a kellemes 20km-t is minden gond nélkül futottam, és ez számomra ajándék. Így szeretném az egész évet. Sokan, nagyon sokan futtok különböző sérülésekkel. Maxi respect, de ez nem vezet jóra. Amikor azt mondják, fuss, ne törődj a fájdalommal, azt a fáradtságra, kimerültségre értik, amikor már csak a szíved visz tovább, a lábad már összeesne.

A napokban kaptam egy linket, amire kattintva "érdekes" dolgot olvashattam. Miért kerüld el a reggeli futást (télen)? címmel.

Kis Gyula írta, akinek nagyon sokan hisznek, isszák a szavait, és ezt ki is érdemelte sportteljesítményeivel. Mégis, felvont szemöldökkel, kissé értetlenkedve olvastam bizonyos sorait. Nem mondom el, miről szól a cikk, tessék elolvasni, ha már megírta a szerzője, de kiemelek pár, számomra érdekesebb részt.

Biztos sokan vannak, akik reggel szoktak futni, mert ekkor érzik a legalkalmasabbnak megcsinálni a kitűzött edzést. Szerintem ezen emberek egy kezükön meg tudják számolni, hogy ezek közül a reggeli futóalkalmak közül mennyi esett igazán jól, telt önfeledt mozgással.

Sokan. Én speciel azért futok reggel, mert gyakran füstbe megy az esti terv. Közbe jön egy jó program, vagy munka stb... és bevallom, kissé elegem lett a remete életmódból, amit a sport követelt meg, vagyis a következetes felkészülés az Ironman-re. Be akarom bizonyítani magamnak, hogy megy ez másképp is.

Így aztán kitaláltam, hogy minden reggel futok maximum 30 percet. Ez nem túl sok és nem futom túl gyorsan, de a semminél mindenképpen több. Ha ez sikerül és jók a lábaim, este tudok még egy fasza edzést kerekíteni. De miért ne esne jól a reggeli futás? Ezen döbbentem meg először. Én inkább olyan futóról nem tudok, aki fut reggel és ne élvezné... Gyula-Gyula.. nem értelek. Végiggondolom munka előtt a teendőimet, remek ötletek születnek, és jókat derülök a gallérjukba bújt fázós-morcos embereken.

"Délutánra időzíteni" - DÉLUTÁNRA?? Hány magyar dolgos adófizető embernek szabad a délutánja? 

Majd tudományos magyarázat jön arra, hogy miért rossz reggel futni. Itt már kezdem azt hinni, hogy valójában csak saját tapasztalatból ír úgy, mintha mindneki ezt érezné. De nem! Amit mond, mind igaz (ami a veszélyekre figyelmeztet), szerény tudásom birtokában állítom. Ugyan ilyen oknál fogva nem jó reggelizni sem.. ha már itt tartunk, meg kell várni, míg felébred a szervezet, beindul az a bizonyos motor. De nem kalandozok még el.

A városban, aszfalton futás önmagában is az egyik legmegterhelőbb mozgásforma amit el tudok képzelni.

Van azért ennél jóval megterhelőbb is. Felkészületlenül érve még egy rossz hír is, mint a torkon akadt gombóc, úgy hat a szervezetre. Ugyan ez van a futással is. Senki se kezdjen el futni aszfalton mezítláb felkészületlenül, tapasztalatlanul. Ne töltsön  a nyári napon kint 8 órát anélkül, hogy a bőre hozzá szokna a naphoz. Az aszfalt kemeny, de le lehet győzni, ha nincs más megoldás. 

Sérülésveszély! Tökéletesen igaz, veszélyes. Mire jó ez? Még nagyobb önkontrollra, még jobb önismeretre. Kihívás. Az élet is sérülésveszélyes, de a legtöbben mégis nekivágnak, vállalva kockázatot, kudarcot és a tanulás lehetőségét.

Én még olyan embert nem láttam, aki ne kopogó szemekkel tért volna vissza akár egy 20 perces reggeli futásból

Budácsik Attila vagyok, 29 éves, programozó, és nem vagyok éhes a reggeli futásaim után. Ajánlhatom barátom, Szilvesztert is, mert úgy tudom, hogy Ő is gond nélkül fut éhgyomorra (ami hülye kifejezés, mert egyáltalán nem éhesen indulunk el) 10-15km-t reggel, ahogy én is. És egy pindurit sem vagyok éhes. Ellenben, ettem müzlit előtte, meg ittam is keveset, és jókat böffentettem. Nem lehet, hogy a helytelen esti étkezés lehet ennek a reggeli torkosságnak az oka? És akkor ki von meg drasztikusan mit? Így a 4-es pont kivételével a többit én is ajánlom. 

A cikk nagyobb részével egyetértek, ahogy azzal is, és kiemelten jelzem, hogy megfelelő bemelegítés és (!!!) ne reggel akarjatok rekordidőket futni. 

Én is úgy csinálom, hogy felkelek, és még egy órán át tetvészkedek (direkt), pakolok, melegítek, nyújtózkodom, netezek, mire elindulok. Irány futni. Tudjátok mennyi szép van abban? A város ébredezik, az emberek álmosak, nyűgösek és punnyadtak. Nagyon vicces. És a szagok is mások, minden frissebb, tisztább, üresebb, magányosabb. 

Szerintem aki reggel szeret futni, ne tököljön, ne bizonytalanonjon el, hanem húzza a nyúl, .. akarom mondani futócipőt, és vágjon bele, fusson.

Bármi, amit a testen viselünk, károsan hat a futótechnikára.

Gordon Pirie 3. tanácsa. Sokan nem veszik ezt elég komolyan. Igaz becsült súlyokból, de lássunk pár adatot.

Munka: a fizikában munkának nevezzük azt, amikor erőt fejtünk ki. Minél tovább fejtünk ki erőt, annál több munkát végzünk. A munkát úgy számoljuk ki, hogy az erőt szorozzuk a megtett úttal. Több súly mozgatásához több erő kell. Vagyis igaz az, hogy annak a haladó test(rész)nek nagyobb a mozgási energiája, amelyiknek nagyobb a tömege (footpod->láb, telefon->kar). Ez asszimetrikus munkavégzést jelent. A test önmagában is asszimetrikus.

FootPod

Tegyük fel, hogy footpod-od, amit a jobb lábadon lévő cipődre biggyesztesz, 20gr. Egy óra futásssal, percenként 94-lépéssel számolva a jobb lábad 113kg plusz súlyt mozgat meg. 2 óra alatt ez 226kg. De ez becslés, mert nem tudni, hogy valóban 20gr-e. Számoljunk +-10gr-al:

Telefon

Sokan hordanak a kezükön telefont, tokban, ami általában a felkaron helyezkedik el. Így trackelik az útvonalat, vagy zenét hallgatnak futás közben. Praktikus, könnyen elérhető, talán még divatos is. Számoljuk ki, hogy mennyi plusz tehert jelent ez a futónak. Legyen példa egy népszerű és olcsó modell: Samsung GT-i8160 Galaxy Ace 2. Ez 112gr. De számoljunk megint +-10gr-al is, hogy nagyobb szegmenst fedjünk le, plusz legyen a tok súlya 10gr egységese. Tehát 122gr, 132gr, 142gr. Mivel a karmozgás megegyezik a lépésszámmal, könnyű, ugyan az lesz a képlet.

A legjobb esetben is 1 óra alatt 688kg-al több munkát végez a jobb kar. 

Nem elrettenteni, csak elgondolkodtatni akartam az olvasót. 

Kedves futók, triatlonisták!

Egy kicsit az edzés intenzitásról szeretnék .. nem is írni, mind inkább beszélgeni. Avagy, "hangosan" gondolkodni. Ez a téma is - akárcsak a futótechnika - éles vitákat tud robbantani. 

Gyorsan, vagy lassan fussak? A legtöbben úgy edzenek, hogy minden edzésen rekordokatakarnak dönteni sebességben vagy távolságban, de nem jön a várt eredmény versenyeken. A gyorsakat nem elég gyorsan, a lassúakat nem elég lassan futják. Ezt nem én mondom, csak idézem, valakitől, már nem emlékszem kitől. Ezért a tudás, már az enyém, bocsánat :) Valamint az edzések nem elég változatosak, nincsennek megtervezve, csak mennyiségre gyúrnak. Sokak odáig jutnak el a futóedzés megtervezésében, hogy "heti 50km-t fogok futni". Ez önmagában nem sok :) Ne legyetek falánkok, sem türelmetlenek, és megérik a gyümölcsötök időben. 

"Edz keményen"

Olvashatjuk ezt, és hasonló üzeneteket a motivációs képeken, idézetekben, filmekből kivágott hanganyagokban. De mit is akar ez pontosan mondani nekünk? 

Azt látom, hogy ezt sokan félreértik. Az "edz keményen" nem csak magára az edzésekre utal. Ez az üzenet azt jelenti, hogy amíg elérod a célod, legyél kitartó, és tedd meg, amit meg kell tenned, akkor is, ha néha nehéz. Rázd meg magad, és folytasd amit elkezdtél. Nem pedig eszetlenül nekimenni a falnak, irracionálisan sokat edzeni, aránytalanul többet, mint a pihenésre szánt idő. "A tested a Te templomod" - De legalábbis benne élsz, vigyázz rá.

Az én edzéseimben sosem a résztávok, vagy a 6 órás tekerések voltak a legnehezebbek. Nem is a pofaszél, csapkodó hideg eső vagy éppen a perzselő nap volt. Ezekhez is kell kitartás, kell akaraterő, néha kicsit több is, de ezek "semmik", ezeken aki nem jut át, még nagyon az út elején tart. A legkeményebb dolgok nem az elemi, természeti, hanem az emberi tényezők. Mentális akadályok, motiváció hiánya, magánügyi problémák. Ezeken a pontokon kell igazán kitartani, erősnek lenni, és állhatatosnak. Ettől fejlődik a személyiségetek is. Jó irányba.

Első lecke

Sose fogom elfelejteni az első leckém. Hűvös, tavaszi kora este volt. A fák árnyéka a végtelenbe kúszott a lemenő nap előtt, a szél finoman csipkedte a verejtéktől nedves pólónk alatt a bőröm. :) Haza megyek, feltöltöm az edzést, és izgatottan kattintok a diagrammra, ami elém tárta a kőkemény valóságot. Átlag pulzus 149, átlag sebesség (pace) 7:24. Egy (majdnem kettő) hét depresszió és sportmentes időszak következett. Két könyvet kiolvastam, kellemes, detektív regényeket. Tudtam, hogy arra van szükségem, hogy ne is gondoljak a sportra. Nem kaptam meg, amit vártam, nem fejlődtem úgy, ahogy akartam. Nehéz volt újra elkezdeni, és vállalva azt, hogy lesz még ilyen, és rosszabb is. Mert miért ne lenne?! De a hitem Nándiban, és a célom, hogy Ironman akarok lenni, végül segített ezen túljutni. Nagyon fontos itt a kevés agyalás. A bizonytalan ember mindent túlbonyolít. Ha bizonytalanná válsz, csak tedd, amit eredetileg elterveztél. 

Folytattuk az edzéseket, természetesen GA1-es pulzustartományban, vagyis rettentően lassan. Sokszor 7:00 feletti átlagsebességgel futottam. Sose fáradtam el edzéseken, ami részben jó volt, mert nehezen, szépen lassan fáradtam le a hét végére, amikor végül még jöttek a hosszú edzések. Rájöttem, hogy ez jó! Mert így sokkal minőségibb munkát tudok végezni, nem strapálom le magam teljesen, így a munkahelyemen is jól tudok teljesíteni.

Aztán jött a bizonyíték. Nem mondom, hogy álomidőt futottam az első fálmaratonomon, de az edzésintenzitáshoz képest, a félmaratonon 5:07-es lett az átlagsebességem. És bevallom, nem estem be hullafáradtan a célba. Nem tudok nagy okosságokat mondani, hogy mik az okok, mik az élettani magyarázatok. Azt tudom mondani, amiről olvastam, és talán igaz, hogy a lassú futásoktól nő az aerob kapacitás, az állóképesség, és hosszútávon az izmok hajszálerezettsége is ilyenkor alakul ki szépen. Erről most nem írok, hogy miért is fontos ez. Működik, nekem bejött, ezért beszélek róla. Szívesen beszélek bárkinek, mert szeretném, ha minél több ember sportolna, mozogna, és emellett ezt szeretettel, élvezettel tennék. Ehhez pedig szükségesek a sikerélmények, az egészséges edzések, túledzettség és sérülések nélkül. Természetesen, aki élsportoló szeretne lenni, nem talál semmilyen hasznosat az írásaimban. Az élsport teljesen más kategória. 

Mindig fussak lassan?

A lassú futásoknak is megvan a helye és ideje az edzésben. Nem kell átesni a ló túloldalára. Akinek nincs edzője, és nem is szeretne, azoknak azt javaslom, hogy csak próbálják ki, ha eddig nem tette. Jön a futószezon vége (ami a versenyeket illeti), és a megfelelő mennyiségű pihenő idő után, kezdjétek el. Nem lesztek gyengébbek, nem lesztek kevésbé kitartóak, ne érezzétek, hogy nem edzetek eleget. Közhely, de nagy igazság, hogy a kevesebb néha több. Van is egy könyvem, a Kevesebb ereje címmel. Bátran ajánlom mindenkinek. 

Pár mondatban a gyorsabb edzésekről. Szükség van azokra, hiszen 2 dolog kell neked. Erő és állóképesség. Mindegyiket kell edzeni. Hiba! A legtöbben csak az erejüket edzik, de hiába az erő, ha nincs hozzá elég üzemanyag, elfogy a szufla, és ráléptek a nyelvetekre a cél előtt. Azt hiszem, ezt nevezik a kalapácsos embernek. Tehát a résztávozás, intervall edzések, sprintek, tempós futások csak egy szelete a tortának, nem egésze. Aki nem hiszi, majd tapasztalja. 

Vizsgáljátok meg az edzésmódszereiteket és a hatékonyságát. Ha már több éve sportoltok, akkor ez teljesen jól mérhető. Vegyétek észre, hogy mik a gyengeségeitek és javítsátok ki, ne pedig az erősségeitekre gyúrjatok csak. Meglesz az eredménye! Az is sokat számít, hogy hinned kell abban, amit csinálsz. Kételyeknek nincs helye.

Jó edzést kívánok mindenkinek! A maraton ill. félmaratonra készülőknek pedig sok sikert, kitartást! 

Nagyon szeretem a Strava-ban, hogy a trackelt útvonalakkal akaratlanul is részt vesz a felhasználó "szakaszversenyekben". Több mint egy éve nem töltöttem fel tracket, de mivel jönnek újabb útvonalak, akad még, ahol én vagyok az első. Számtalan e-mail-t kapok, hogy elvették a győzelmem, és nem értettem honnan? Így jöttem rá ma, hogy újabb és újabb útnvonalakat készítenek.

Kicsit meghozta a kedvem, hogy újra trackeljem majd az edzéseket és feltöltsem. Jól néz ki na :)

"az úszás mumus...nekem"

.. írja Bea, amikor beszélgettünk a Velencei Tóátúszásról. A kérdésre, hogy pontosan mitől fél, így hangzik a válasz:  "elsüllyedek, nem szilárd a talaj, nem kapok levegőt". Sokaknak ismerős lehet, ahogy nekem is. 

Ilyenkor nehéz okosat mondnai, tanácsokat adni, mert az apró dolgokban mind mások vagyunk. Anyumtól megtanultam a legjobb  megoldást. Amikor kissrác voltam, rengeteg kérdésem volt a világgal kapcsolatban, voltak köztük nehezen megálaszolhatóak is. Ilyenkor mindig egy példán keresztül magyarázott. Majd amikor nagyobb lettem, akkor már saját élethelyzetein keresztül próbált megértetni velem dolgokat. Hatásos volt. Ezért én is el szoktam ilyenkor mondani az én történetem az úszással kapcsolatban, amit már ismernek a rendszeres olvasók. De most itt is megosztom:

2012-ben, amikor elkezdtem az úszást még Nándi nélkül, tisztán emlékszem a gondolataimra. Nagyon szerettem volna felkészülni az Ironman-re és sajnos ehhez meg kellett tanulnom úszni.Úgy tudtam leúszni 33 métert, hogy a fejem kint volt a vízből. De a nagyobb probléma az volt, hogy valamiért van egy olyan parám, hogy vízbefulladok. Talán régi filmekben látott fulladásos halál átérzése miatt. Pár hétig úgy gyakoroltam a Pesterzsébeti uszodában, hogy a szélső sávban, ahol az idősebb emberek úsznak, ott is a medence széle mellett közvetlenül. Tereltem a gondolataim, és sok vizet nyeltem, mert igyekeztem ellesni, hogyan kell víz alatt úszni. Nevetséges lehettem, így utólag visszagondolva.

A lényeg, hogy általában a vízben ritkán jutott eszembe a parám. Amikor mégis, az az volt, amikor először kellett felvennem a tenyérellenállást, lábbóját és lágbumit. Tehetetlennek éreztem magam, mintha megint nem tudnék úszni, és valamennyire igaz is volt, a körülményeket tekintve. Elképzeltem úszás közben, hogy ha felfordulok, mi lesz? Megfulladok, még kapaszkodni sem tudok ebben... Ilyenkor szorító érzés jött a mellkasomra, és felismertem, hogy ez az irány nem lesz jó. Ilyenkor mindig átváltok nyílt vízi úszásra gondolatban. Elképzelem, hogy a versenyen úszok, erős vagyok, és felveszem a versenyt a többiekkel. Ez mindig segített. 

Az vagy, amire gondolsz!

De be kell valljam, bármennyire is erős volt a félelmem, mindig csak a parton kerített hatalmába, amíg nem voltam a vízben, amikor még csak előttem állt a feladat. A vízben a legtöbb gondom azért volt, mert a csajokat néztem 5-ös vagy 7-es levegővételes edzések közben, és nem akartam lemaradni egy-egy kellemes látványról. 

A legkeményebb az volt, amikor a neoprén-t kellett használni. Orfűn volt az első alkalom, és olyan erős halálfélelmem volt, hogy már titkolni is alig bírtam a többiek előtt. Egyszer majdnem kijöttem, elindultam a part felé, de aztán, amikor leért a lábam, lenyugodtam. Előtte a szívem majd kiszakította a neoprént. Azt éreztem, hogy a ruha uralkodik, meg akar folytani, össze akar szorítani, hogy ne kapjak levegőt. Nem volt vicces. Ugyan ezt éreztem Apfellandban és a Balatonman-en is, és le is írtam a beszámolóimban. 

Két lehetőség van. Vagy hagyjuk, hogy ezek a félelmek ((mumusok), amik a fejünkben vannak) átvegyék a hatalmat a gondolkodásunk felett, és hagyjuk, hogy ezek irányítsák döntéseinket, vagy dacolunk vele, mert erősebb a szabadság érzetünk. Ugyanis a félelmek korlátok közé zárnak az én értelmezésemben. A korlátoknál semmit sem utálok jobban, ha lefognak pánikba esek, nem bírom elviselni (neoprénnel is ez volt a baj, ráadásul vízben...). Szabadnak születtem (politikamentes gondolkodásban értve).

Gondolataid tesznek azzá, aki vagy!

Megtanultam megszokni a neoprént, használni és nem félni tőle. Hasznomra fordítani, mert azért van, a neoprén nem ellenség ahogy a víz sem. Elkezdtem úgy gondolkozni, hogy minden értem van. A víz fenntart, ha jól használom. A neoprén fenntart, segíti a vízfekvést, és véd a hidegtől. Minden értem van, engem segít! Ez sem oldja meg a gondokat pikk-pakk, de segít elindulni. A Velencei tóátúszás előtti estén itthon is eszembe jutott a para. Aztán képletesen arconcsaptam magam: "Hülye, Ironman vagy! Mész, átúszod, élvezed és strandolsz a többiekkel" - így is lett. Odamentem, leúsztam, élveztem nagyon, és estig strandoltam a többiekkel. 

Ezt a bejegyzést azért írtam meg, mert egyre több embertől hallom, hogy mumus neki az úszás, nem tud úszni stb.. és emiatt nem is gondolkodik triatlonban, pedig megcsillan a szeme a gondolatra. Ezt már felismerem :)

Ne gondoljátok, hogy nem gondoltam soha arra, hogy abba hagyom. Legyen az egy edzés vagy verseny. Volt. De a különbség köztem, és azok között, akik még csak álmodoznak, hogy én megtettem. Belevágtam, nem hagytam abba. Kropkó Péter könyvének címe: "Megtettem, mert elhittem"